Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1936
November 27-i próba. Éjszaka, Cella a Csudov-kolostorban ...Egynémely részt úgy kell mondani, hogy összeesküvés érzetét keltse. Méregcseppek ezek, amelyek Grigorij képzeletében termékeny talajra hullanak. Oh, sohse látott, szörnyű siralom! Isten haragszik ránk, nagy a mi vétkünk! Uralkodónkká egy cár gyilkosát Tettük meg. Olyan szavak ezek, amelyeket senki nem mond ki fennhangon, hanem csak tragikus suttogással, mert e szóti "cárgyilkos", senki ki nem ejti. A tragédia csomóját Pimen bogozza össze. E szavakat "vér, bűn", nem kell irtózattal kiejteni. Pimen bűnnek Ítéli ezt az eseményt, méghozzá véresnek - s a közönség izgalomba jön. Ez éppen olyan, mint amikor izgalmas események elbeszélésével egy tapasztalt riportert biznak meg, aki nem pusztán leírja az eseményeket, hanem izgalmas színekben festi meg őket. És felsüvölt a vád: Ez a bűnös! • Egy pillanat s nincs többé. "Egy pillanat" - ezt legato kell mondani. "Egy pillanat /szünet/ s nincs többé." Ezt a szavak összekötésének hívják, amit, azt hiszem, már némelyek felfedeztek Puskinnál. Néha két-három szót úgy kell kimondani, mintha egy_volna. Ez adja a versmondás könnyedséget • "Terád /hangsúlyozottan: terád/ hagyom hát a krónikám". Ez az átadás ünnepélyes aktusa. Nem valaki másnak adom, hanem éppen neked. Később, amikor Borisz Godunov átadja a trónt .Ejodornak, Pimen is ott vans akkor felidéződik, hogy Pimen Grigorijnak akarta átadni munkáját. Jelentőségteljesen beszél, mindenki számára érthetőnek kell lennie, ahogy Pimen nagy fontosságot tulajdonit a háborúról és a békéről, az államról szóló elbeszélésének, a "jós szavaknak és égi jeleknek". Fel kell nagyítani e szavakat. 148
