Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)

1936

"S vitték a gyermek még friss teteméhez." Figyeljék meg, milyen jól összeválogatott szavak. Hagy virtuóz. És később;...

...s a bárd alatt a latrok

Magukba szálltak - s-megmondták; Borisz volt.

Az ördög vigye, de jó! Nagyon szép!

Miért okozott ez a rész annyi aggodalmat Puskinnak? Nem szabad megfeledkezni arról, hogy kegyvesztett, száműzött volt. Leveleit cenzúrázták. Gondoljunk a "hivatalos fülekre", amelyekről beszélt. Ma már tudjuk, mire céloz, milyen mértékben sikerült elködösite— ni azokat a helyeket, amelyeknél a cenzúrától tartott. Valóban, nehéz megkeresni e "hivatalos füleknek" szánt mondatokat.

Irodalomtörténészeink nem figyeltek fel Pimen monológjára;

Testvér, ne bántson, hogy a bűn világát Korán elhagytad...

Puskin itt igen ügyesen céloz azokra a cárokra, akik szerzetesi süveg alá rejtőztek. A mi nyelvünkön - a képmutatókra, álszenteskedőkre. Egyrészről szerzetesi öltözék mögé rejtőznek, másrészről pedig olyan dolgokat visznek véghez, amelyek megmutatják, hogy valójában hóhérok. Itt megengedhető egy kis ironikus felhang, késztessük a nézőt arra, hogy Pimen vallásos "tisztaságában" kételkedjék.

Amikor istenről beszél, nem lehet azt mondani, hogy abszolút tiszta, vallásos embernek adja ki magát. Pimen bonyolultsága egyike Puskin trükkjeinek. Éppen Pimen szájába ad olyan mondatokat, amelyeket mással nem mondathat el, mert igy e szavak átcsúsznak a cenzúrán. Ezzel a módszerrel mintegy ködfüggönyt varázsol eléjük.

A Borisz Godunovban két igazságnak kell lennie; a történelmi igazságnak, amelyet feltétlenül érvényre kell juttatni, itt megengedhetetlen bárminő szokatlan értelmezés; a másik igazságot illetően pedig feltétlenül be kell mutatni Puskin véleményét arról, amit a színpadon ábrázol /.../.

149