Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1922 - 1924
AZ EBZSÉBET-KOBI SZÍNPADTÓL A BIOMECHANIKÁIG Részlet Sz. Mokulszkij tanulmányából! A hagyományok ne vízió,ja, Megj. A színházioktóber c. gyűjteményében. /1926/ Milyen szerepet játszanak Mejerholdnak az uj népi szinház kialakitására vonatkozó munkásságában, kutatásaiban és felfedezéseiben a szinbázi tradíciók? A "nép" fogalma igen meghatározatlan, mivel a legkülönbözőbb osztályokat és társadalmi rétegeket foglalja magában. Márpedig minden művészet - és különösképpen a szinházmüvészet osztályjellegü. A szinbázi területen a leghatékonyabb a fogyasztó nyomása a termelőre, mert ahelyett, hogy átvenne egy befejezett alkotást, a fogyasztó maga is résztvesz a megmunkálásban, figyelemmel kiséri a művészt az alkotás folyamán és magatartásával előnyös vagy hátrányos atmoszférát teremt a mü sikeréhez. A szinház mindenkor a közönségtől függ, a közönség rokonszenvétől vagy ellenszenvétől, osztály-erkölcsétől és ideológiájától. Amikor "népi" színházról beszélek, nem gondolok sem "közösségi", sem pedig "összemberi" utópiára, amelyet az értelmiség kovácsol össze. De nem is "analfabétáknak" szolgáló szinház elméletéről van szó, amelynek az lenne a feladata, hogy a burzsoá ideológiát hozzáférhetővé tegye számukra. Nem, én alsóbb néptömegek színházára gondolok, szókéra, akik spontán művészetüket minden időben szembe állították az uralkodó osztályok művészetével. A hivatalos civilizáció béklyói nélkül ezek a tömegek azzal elégítették ki szinházi ösztöneiket, hogy olyan formákat és módszereket alkottak, amelyek a legkülönbözőbb népeknél néha meglepő egyezéseket mutatnak. A kölcsönvétel elmélete erre nem mindig ad magyarázatot. Létezik bizonyos univerzális népi stilus, amely egyaránt magába foglalja a görög mimust, a római maszkjátékokat vagy atellanákat, a középkori jokulátor—hisztriókat vagy az orosz szkomorohokat. az olasz commedia 80