Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)

1895 - 1905

szenvedélyeivel, de ezek már nem tűnnek számára hiábavalóknak : az élet adta örömök, szomorúságok és kötelességek értelmet nyernek, mert segítségükkel kiléphetünk a sötétségből, vagy legalábbis keserűség nélkül elviseljük őket. Maeterlinck művészete egészség­­ges és éltető. Arra szólítja fel az embert, bogy bölcsességgel szemlélje a végzet hatalmát, és színháza templommá válik. Nem véletlenül nyilatkozik Pastore olyan elragadtatással Maeterlinck miszticizmusáról, a vallás szökevényeinek menedékéről, akik bár nem hajlandók meghajolni az egyház világi hatalma előtt, a föl­döntúli világban való hit szabadságáról sem mondanak le. A szín­házban is megszülethet a vallási probléma megoldása. Bármennyire gyászos legyen is egy alkotás koloritja, ha benne van a misztéri­um, akkor ellenállhatatlanul árad belőle az élet üzenete. Azt hisszük, hogy azok az elődeink, akik színpadra vitték Maeter­linck drámáit, akkor követték el a hibát, amikor meg akarták ijesz­teni a nézőt, ahelyett, hogy kibékítették voltna a végzettel.Drá­máinkban, mondta Maeterlinck, együtt van a keresztény isten gon­dolata az antik végzettel. A mi tolmácsolásunk igyekezett a néző­ben felkelteni a megbékélés érzetét, amelyre az iró törekedett. Egy-egy Maeterlinck előadás maga a misztérium: hangok alig ész­lelhető harmóniája, csendes könnyek, elfojtott zokogások kórusa, a remény borzongásai /mint Tintagiles halálában/, extázis, amely közös hitvallásra, harsonák és orgonák megszólaltatására, a győ­zelmes csoda kibontakozására készít elő /mint a Beatrix nővér XI. felvonásában/. Maeterlinck drámái mindenekelőtt "lelkek kinyilat­kozásai és feltárulkozásai" /.../. A költő művészetének ezekből az általános jellegzetességeiből ki­indulva, a próbák folyamán a következő elveket dolgoztuk ki: a/ - A dikcló 1. A szavak hidegen hangzanak el, minden reszkettetés, nyöszörgő, hangok nélkül. Teljesen mellőzni kell a feszült és a gyászos hang­vételt. 2. A hangzás legyen szilárd, a szavak úgy hulljanak alá, mint viz­­cseppek a mély kútba: vibrálás nélkül, tisztán halljuk, amint leér­nek. Semmi elmosódottság, elnyújtott, hosszadalmas szóvégek 35

Next

/
Thumbnails
Contents