Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1928 - 1936
Shakespeare-repertoár megteremtésével kapcsolatban. /Nemde Juzsin volt a legfőbb kerékkötő?/Jermolovának pedig nem sikerült műsorra tűzetni Lope de Vega színdarabjait. Vajon miért makacsolta meg magát a cenzúra ezekkel az előadásokkal szemben?Milyen szerepet játszott a Moszkvai Egyetem a Kis Színházzal való kapcsolatban? Jó lenne mindezt elemezni. Most pedig rátérek Taírovra. Szemrehányást tesz nekem, hogy megbíráltam rendezését, Levin színdarabját, A hazát anélkül, hogy láttam volna az előadást és hozzáteszi! "Tisztességesnek kell lenni." Szóval, én nem vagyok tisztességes. Az igaz, hogy nem láttam és nem is olvastam A hazát, de nát ha egy főszerkesztő olyan előadásról jelentett meg lapjában beszámolót, amelyet ő maga nem látott, az is tisztességtelen? /Hangok a teremben: "Egy szerkesztő nem rendező."/ Nem. A rendező sem köteles minden előadást megnézni./ Tairov: "Amit az ember nem látott és nem hallott, arról nem beszél és nem ir. Elég volt a porhintésből!"/ Tairov megállapítása szerint: "Levin kommunista." Mintha bizony egy kommunista nem Írhatna rossz színdarabot! Mintha bizony egy kommunista nem veszitnetné el tisztánlátását valamely szovjet témával kapcsolatosan, olyannyira, hogy még saját középszerűségéről is elfeledkezik. Ez nem lehetséges? /Altman: "Levin esetében nem igy van!"/ A tisztánlátásnak ez a hiánya azonban, hogy ugymondjam, kétoldalú, mivel pontosan tudom, hogy egyes színházak csak a statisztika kedvéért fogadnak el szovjet színdarabokat és igy vagy úgy, gyorstalpaló módszerrel bemutatják őket - anyagi eszközeiket és erőiket pedig az őket érdeklő müveknek tartják fenn. Maga Tairov mondta, hogy 1929 és 1936 között mindössze kilenc szovjet drámát vitt színre, önkritikája őszinte és alapos volt. Feltárta egymást követő pálfordulásait, csak éppen azt felejtette el megmondani, hogy elég rövid idő alatt három olyan darabot is bemutatott, amit betiltottak. Milyen őszinte volt Tairov, amikor egymás után feltárta idealista törekvéseit és hibáit. Hogyan lehetséges akkor, hogy 1920 és 1936 között annyira rabul ejtették az idealista koncepciójú színdarabok? Elméletileg állandóan fejlesztette magát - ám mit látunk 128
