Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1928 - 1936
Altman elvtars azt is mondta, hogy ez az előadás hideg és nem igen tud az ifjuságban érzelmeket kelteni. Kern idézhetem önöknek mindazokat a leveleket, amelyeket kaptam, de ime legalább egy részlet abból, amit egy vörösgárdista csapat cimzett hozzám a moszkvai járásból: "ön újra felhívta figyelmünket arra, hogy még nem minden nő szabadult meg a rabszolgaságtól és a mi feladatunk a világ öthatodán élő nők emancipációjáért harcolni. Meg kell semmisítenünk a kapitalizmus egyik legszégyenletesebb jelenségét: a prostitúciót." Most pedig térjünk át Pasennaja elvtársnő kijelentéseire. "Végre ünnep van a mi utcánkban, kiált fel a művész, mert ma mindenki — beleértve a Pravdát is - csatlakozik Juzsinnak Mejerholdról a Színházi Október idején alkotott véleményéhez."1* Ehhez nem kell kommentár. Mert ime, igy értelmezi Pasennaja a színházi szakemberek tanácskozása elé terjesztett problémát: "Végre nincs szükségünk a formára a művészetben - meg lehetünk nélküle is. Csak a tartalom a fontos." Mit lehet erre válaszolni? /.../. Amaglobeli nagyszabású tervekkel állt elő. Mintegy harmincöt színdarabot akart egy évadban bemutatni. De amikor sor került programjának megvalósítására, neki is, mint a többi színháznak, xá kellett jönnie, hogy nincs szovjet darab. Amaglobeli elméletileg szemben áll a naturalizmussal, de a gyakorlatban... Azt tanácsolja a színészeknek, menjenek ki a piacra megfigyelni az emberek magatartását. Hem eléggé számol azzal a ténnyel, hogy színdarabjai túlnyomó többségéből áporodott naturalizmus árad. Vissza kellene nyúlni a Kis Színház forradalom előtti korszakához, és meg kellene keresni annak magyarázatát, vajon a nagy színészek közreműködésével előadott Osztrovszkij drámákat miért nem szennyezte be a naturalizmus. Tanulmányozni kellene azt a szerepet, amelyet romantikusnak mondott repertoárjával a Kis Színház betöltött. Jó lenne megérteni, hogy Lenszkij, aki szüntelen Shakespeare-t szeretett volna játszani, miért ütközött! annyi nehézségbe a 1'Me jerhold forradalmi színházi kísérleteinek kezdeti időszakában, a cári színházak színészei, mint Pasennaja és Juzsin is, hevesen ellenezték ezeket a realizmus nevében. 127 ■
