Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A rendezői elgondolás kialakításának útján
ban művészeti alkotás, még bonyolultabb ötvözete a gondolatoknak és tetteknek, a zenének, szavaknak, ritmusoknak, szineknek. A vérbeli színdarab olyan sokszinü, mint maga az élet. Első olvasáskor általános jellegű, de igen erős érzelmi hatást kelt az olvasóban. Van olyan darab, amelyből meglepő üdeség, áttetsző tisztaság árad. Asszociációkat ébreszt bennünk egy vidám tájjal, pásztorsippal, az égbolt hatalmas kupolájával, tücsökciripeléssel... A másik darab fájdalmasan összeszorltja szivünket, úgy érezzük, fogságba kerültünk, ahol egy percig sem maradhatunk tovább. Éles árnyékok, sötét szinek, gőzhajók mély hangú kürtjei,ugráló gyertyaláng képzete kisér egy színdarabot, amelyben egyetlen szó nem esik hajókürtökről és égő gyertyákról, sem a párbeszédekben, sem a szerzői utasításokban. Felidézheti a színdarab kristályos zengés, tavaszi dallamok, pajkosság és keserű eltökéltség, büszkeség és naivitás érzését. A szemléletes benyomás mindig egyéni. Egyik emberben ritmikai elképzelések támadnak a darabról, a másikban hangszin-árnyalatuak, a harmadikban plasztikusak, a negyedikben szinhatás-benyomások. Nem fontos, hogy szavakban pontosan meghatározzuk őket. Csupán az a fontos, hogy az első benyomást leirjuk, vagy emlékezetünkben lerögzitsük. Később, az előadáson végzett munka során,megtaláljuk majd a fő feladatot, a ritmust, a stilust és a műfajt meghatározó pontos szavakat. A munka kezdetén megengedhetjük magunknak, hogy pontatlan szavakba foglaljuk első benyomásainkat. A próbák során elmosódik emlékezetünkben első benyomásunk.Ha az előadás kész - tekintsünk be jegyzetfüzetünkbe.Ott ezt a szót olvashatjuk például:"fülledt!" Most pedig gondoljunk magára az előadásra. És ha ugyanezt az érzést vagy egy ehhez hasonlót nem kelt bennünk, ez azt- 71 -I
