Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A műfaj

vén szólva: fel leéli tárni a képzeletszerüségnek azon fokát, az érzelmeknek azon természetét, amelyek az adott müvet jellemzik.

Sztanyiszlavszklj hatalmas hagyománya magában foglalja a színpadi Igazság elérésének gyakorlati módszertanát Is. Századunk fele annak jegyében telt el, hogy felismertük és elsajátítottuk azokat az uj elemeket, amelyeket Sztanyiszlavszklj és színháza hagyott ránk. De most Igen bonyolult probléma elé kerültünk. A színészi mesterségnek Sztanyiszlavszklj által felfedezett törvényei, azaz a színész színpadi magatartásának törvényei változatlanok, de ennek az Igazságnak eléréséhez vezető módszert Sztanyiszlavszklj tanítványai elsősorban egy műfajban, a pszichológiai drámák műfajában dolgozták ki. Maga Sztanyiszlavszklj művészi gyakorlatában a legkülönbözőbb műfajok területére hatolt be. Elég, ha emlékezetünkbe idézzük például a Lángoló szivek, vagy a Figaro házassága előadását. Sztanyiszlavszklj, a rendező, a művész, tehát a legkülönbözőbb müvek műfaji sajátosságaiba hatolt be,de a tanítványai által kidolgozott és még ma is alkalmazott módszertan a drámairásnak csupán egyetlen irányára szorítkozik. És amikor olyan műnél vesszük igénybe e módszertant, amely más módon világit rá a valóságra /például Szaltikov-Scsedrin, Majakovszkij, Shakespeare/, akkor kiderül, hogy sok benne a fehér folt. És ezekben az esetekben nem követjük Sztanyiszlavszklj útmutatásait, hanem eláruljuk őket.

Nézzük például Molière A botcsinálta doktor cimü színdarabjának azt a jelenetét, amikor Sganarelle-t elverik. A moliere-i jelenet egyszerű, szinte elemi. De hihetetlenül nehéz úgy eljátszani, hogy elkerüljük a pszichológiai színház megszokott igazság-szabályait. Itt más törvényeket kell találni - a téri, népi színház szabályait.- 88 -