Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A műfaj

vek a realista stilas keretein belül helyezkednek el. Meg kell azonban keresni a sajátosságokat, a különbségeket.

Sztanyiszlavszkij egy meghatározása elvezethet minket a szükséges következtetésekhez. Az adott müvet jellemző "érzelmek természetére" gondolok. Minden színdarab külön világ, e világot sajátos érzelmek, a szinész lélek sajátos felépítése jellemzik. Ez szüli a színpadi igazságot. Elméletileg tudjak, hogy közös igazság nincsen, gyakorlatilag azonban nem tadjuk megtalálni a csak az adott, konkrét színdarabra jellemző igazságot.

Hogyan határozzak meg egy alkotás műfaját? Úgy vélem, hogy az adott színdarab érzelmi természetét egyrészt a körülmények kiválogatásának módszere, másrészt pedig a színésznek a nézőtérhez fűződő kapcsolata határozza meg. A szerzők közötti különbség éppen a körülmények kiválogatásának módszeréből adódik.

Mi különbözteti meg Dosztojevszkijt Csehovtól a körülmények felépítésében és kiválogatásában? Felfedeztem például, hogy a Félkegyelműben minden jelenet kezdete olyan, mint bármely más, rendkívül feszült cselekményü színdarab befejezése. Dosztojevszkijtől idegen Csehov színdarabjai cselekményének szabad és széles hömpölygése. Itt a körülmények kiválogatásának más módszerével állunk szemben. Ha a rendező nem veszi ezt figyelembe Dosztojevszkij szinpadravitelénél, akkor köznapi dráma alakul ki a keze alatt - ez pedig már nem Dosztojevszkij.Csak ennek a kulcsnak megtalálása segíthet hozzá az előadás helyes hangjának meghatározásához.

A műalkotás színpadi megoldásának megtalálása azt jelenti, hogy színpadi formában testesítjük meg a szerző sajátos életszemléletét, rátalálunk arra a beállításra, arra a síkra, olyan szögbe állítjuk a tükröt, mint amelyen át a szerző nézett tárgyára és a valóságra.

Ez azt jelenti, hogy meg kell találni a szerzői elgondolás adekvát színpadi megtestesítését,a színház nyel- 87 -!