Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A műfaj

A MŰFAJ

Az "élet regényét" az előadás költői formája megleléséhez vezető eszköznek tartom. De a rendezői elgondolás és a konkrét színpadi megvalósítás keresése során a drámai alkotás műfaji értelmezésének kérdésével kerülünk szembe. A munka e szakaszában már nem az "életből merített regénynek" tekintjük a színdarabot, hanem a valóság szemszögéből való kifejezési módnak, amely sajátos, a szerző által megjelölt képzeletszerü eszközöket követel meg. Csakis az alkotás műfaji sajátosságainak teljes megértésén át vezet az ut a konkrét színpadi megoldáshoz.

Ml a műfaj? Amikor hallgatóimnak magyarások, egyszerűen ezt mondom: Itt a tárgy, amelyet ki kell fejeznünk. Tartsunk egy tükröt ez elé a tárgy elé. Ha egyenesen a tárgy elé állítjuk, pontos tükörképét látjuk meg. De ha nem egyszerű, hanem domború tükröt veszünk, a tükörkép másmilyen lesz. Ha ugyanezt a tükröt nem egyenesen, hanem valamely szög alatt tartjuk, a tükörkép még jobban megváltozik.

A filmoperatőrök tudják, hogy a különböző tárgyakat különböző lencsével kell felvenni. A színpadi szerzők is tükrökkel, lencsékkel, szűrőkkel élnek. A különböző színdarabokhoz, különböző problémákhoz más-más kifejezési módot alkalmaznak. Van, aki az életet oldalkeresőn át nézi, van, aki kizárólag nagy nyílásszögű lencsét használ, van, aki térhatású felszerelést alkalmaz. Az egyik ember kontrasztdus felvételt készít, a másik igen lágy, szinte életlen képet, a harmadik színeset, a negyedik fekete-fehér anyagot használ...