Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A rendezői elgondolás kialakításának útján

felmérhetetlenül gazdagabb eszközeiben, mint a film, hogy mindent megoldhatunk, csak más eszközökkel. Ha igy fogunk a munkához: "a színházban ez nem engedhető meg" - a óban a pillanatban kudarcra kárhoztattuk önmagunkat. Sem szabad jó előre korlátozni fantáziánkat. A színház nem ismeri lehetőségeinek határait, a színház mindent megengedhet önmagának, csak az a fontos, hogy helyesen határozzuk meg azt a művészi és eszmei feladatot, amelynek szolgálatába a müvet állítjuk.

A továbbiakban már a színpadi képzeletszerüség varázslata lép jogába és itt már nem az illúziók,nem a külsődleges ötletek vonalán kell tapogatódznunk, hanem meg kell keresni az egyedül helyes és szükséges kepzeletszerü színházi módszert. És akkor kiderül, hogy mindez váratlanul egyszerű eszközökkel oldható meg.

Ebben rejlik a szinház hatalma,az az erő,amely életben tartja, amelynek segítségével állja a versenyt a filmmel, s a komor jóslatok ellenére is biztosítja fennmaradását.

Nem arra szólítom fel a rendezőket, hogy elszakadjanak a reális feltételektől. De csak akker juthatunk el az eszményi megoldáshoz, ha lerázzuk magunkról a korlátozó tabukat. Keresni pedig az eszményi megoldást kell, mert csak igy születhet meg eredeti elgondolás. Azután mar kiválaszthatjuk a legegyszerűbb technikai megoldást, de ennek nem az adott színpad konkrét feltételeiből kell kiindulnia, hanem az ideális elgondolás megvelositásanak során kell kialakulnia.

A rendező munkájának első szakaszában meg kell határoznia önmaga számára, hogy mire törekszik, s az előadásnak a szerző által meghatározott művészi képmásából kiindulva szabadjára engedhetjük képzeletünket. De ilyenkor ne korlátozzon minket semmi és ne kösse meg nket a konkrét színpadi látomás és a technikai r s...