Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A rendezői elgondolás kialakításának útján

Az Optimista tragédia első felvonásának befejezését a szerzőnek kétszavas utasitása szabja meg: "A tengerészek elindulnak." Meg kellett tervezni a harci osztagnak hosszú szinpadi időt igénybe vevő menetelését, a szülővárostól búcsúzó, kemény, döntő harcokba induló csapat indulását. Még nem volt előttem világos, hogyan oldjuk meg a dolgot - forgatjuk-e a színpadot, vetitést alkalmazunk vagy valami más utón adjuk vissza az osztag menetelését, de a szinpadi összkép világos volt.

Visnyevszkij sok szerzői utasitása rendkívül elvont, nem konkrét. Igen, Visnyevszkij lehetőséget nyújt a tervezésre! De mindig ad egy végső képet, amely ingerli a képzelőerőt és járatlan utak keresésére serkenti.E képmás megválósitása, a legfontosabb technikai és gyakorlati megoldás keresése már a munka következő szakasza.

Ismétlem,adódhat váratlanul egyszerű és könnyű technikai megoldás is, de ehhez a szerzői és az "életszagu" logkán való töprengés bonyolult útja vezet.

Hogyan mutassuk be Miskin herceg tétova bolyongását Pétervárott? A szinház vagy a film eszközeihez nyúljunk? Ezt a kérdést tettük fel magunknak a Félkegyelmű előadása előkészületeinek idején a Gorkijról elnevezett Nagy Drámai Szinházban. Fontosnak éreztük annak bemutatását, hogy Miskin sok órán át kószál a nagyváros utcáin és hidjain, újra és újra visszatér aggodalmas gondolataihoz, előéleteihez. És olyan megoldást találtunk, amely végtelenül egyszerű... Miskin belekezd monológjába - változik a világítás, a fényszóró csupán arcát világitja meg és ekkor hősünk, önmaga számára is váratlanul /épp ezt a körülményt hangsúlyozza a szerző/ felfedezi, hogy a Mérleg Szálló sötét halijában van, ahol a Eogozsinnal való végzetes találkozás vár rá. Ebben az egyszerű, szinte eleminek tűnő megoldásban rendkivül megörvendeztetett bennünket az, hogy a szinpadi logika teljesen egybeesett a re- 76 -i