Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

Gondolatok a klasszikusokról

GONDOLATOK A KLASSZIKUSOKRÓL

A szinház természeténél fogva korszerű. Minden előadásnak feleletet kell adnia egy olyan kérdésre, amely napjainkban izgatja a nézőt. A szovjet emberekben a kérdéseknek egész halmaza gyűlt fel, amelyekre a modern drámairodalom még nem adott választ.De válaszolhatunk e kérdésekre klasszikus színdarabbal is, sőt a klasszikus alkotás néha pontosabb, jobb választ ad egy mai darabnál.

Milyen álláspontra helyezkedjünk hát a klasszikus darabokkal szemben? Egy-egy klasszikus műsorba illesztésénél mindig a korszerűség kritériuma vezéreljen?

Munkánkban itt gyakran túlzottan gyakorlatias, csüggesztő logika mutatkozik meg. Valaki egyszerre csak kijelenti: "Bégóta nem játszottunk klasszikus darabot. Mit hozzunk szinre? Mondjuk a Farkasok és bárányokat.Glaflr&t Ivanova játszhatja, Linjajevünk is van. Szidorov már régóta nem kapott szerepet,most ő is szóhoz juthatna. Ez az, adjuk elő a Farkasok és bárányokat. De mi lenne, ha a Talált pénzt játszanánk? Az se lenne rossz.De Ligyijánk nincsen és Szidorov részére nincs benne szerep. Nem, maradjunk mégis csak a Farkasok és bárányok mellett."

Lehet, hogy némileg leegyszerűsítem a dolgot, de körülbelül ilyen gondolatmenet érvényesül a klasszikus színdarabok kiválasztásánál. És sokan nem értik, hogy ez a módszer már magában rejti a bukást, mert ilyen eljárással semmilyen problémát nem lehet megoldani.

Vonzónak tűnik az a megoldás, hogy a műsort a színészi és rendezői adottságoknak megfelelően állitsuk össze. Sokan ebben látják a művészi siker zálogát. Első pillan- 46 -