Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A színház és a film

mind s színház a másik művészet eszközeinek gépies átvételével kísérletezik.

És ha ez alkotó módon történik?

Eg; előadás vág; film rendezése mindig sajátos fordítást jelent az irodalom nyelvéről a szinpad vág; a film nyelvére. Nem egy kitűnő fordítást ismerünk és nem egy rosszat, gyengét, kultúrálatlant. De vajon fel kell-e hagynunk a fordítási munkával, csupán azért, mert van, aki rosszul fordít?

Dosztojevszkij egyike a "legszinpadszerübb" íróknak. Regényei meglepően megfelelnek a színházi dramaturgia szabályainak.De a szerző mégis tiltakozott regényei színre vitele ellen. Az volt a véleménye, hogy a regényből csak úgy lehet színdarab,ha megváltoztatjuk cselekményét, szerkezetét vagy a hősök jellemét.

A színpadi változat önálló művészeti alkotás. Ugyanez áll a filmre vitt irodalmi műre is. A Hozománynélküli menyasszony című régi film sokkal közelebb áll Osztrovszkij színdarabjához, mint más darabjainak később készült filmváltozatai, amelyek pedig első pillantásra azt mutatták, hogy alkotóikat a szerző iránti nagy kegyelet vezette. És mennyivel színtelenebb az Ilyen nagy szerelem című film a színdarabnál. Annak ellenére, hogy Kohout színdarabja hasonlatosabb egy forgatókönyvhöz, mint egy színdarabhoz.

Ugyanez történt Miller müvével, Az ügynök halálával is. Miller és Eohout filmszerűsége velejéig szinpadszerü és a filmváltozat ezt még jobban feltárta. Az,ami a színházban uj, merész, váratlan volt,a filmben megszokottnak, banálisnak, primitvnek bizonyult.

Ez annak példája.hogyan vallhatja kárát a mü a szerzőhöz való feltétlen ragaszkodásnak.

A fordító művész és alkotó. A másolás és az utánzás nem művészet.- 44