Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A színház és a film

mint a színház, s a hitelességet, a naturalitást szolgáló eszközei gazdagabbak az előbbieknél. De ezek Inkább menynyiségi, mint minőségi kérdések.

Ismeretes, hogy a szinház és a film ugyanazokból az irodalmi forrásokból táplálkozik.A téma és a cselekmény, az eszme és a jellemek kiválasztását egyik művészet specifikuma sem korlátozza. Természetesen a színdarab és a forgatókönyv nem ugyanaz. De lényegében véve mindkettő drámai mű. A modern szindarab és a modern filmforgatókönyv közötti különbség napról napra csökken.

Az Iszkussztvo Könyvkiadó és a folyóiratok nemcsak azért közlik őket, hogy uj nevekkel, uj irodalmi alkotásokkal Ismertessék meg az olvasókat,hanem főképpen azért, hogy szinrekerüljenek.

A filmesek gyakran azzal a titkos gondolattal olvassák a színdarabokat: "nem lehetne-e filmre vinni őket?" A szinházi emberek viszont önzetlen érdeklődéssel olvassák a filmforgatókönyveket. Tudjuk például, hogy Ili, Petrov és Katajev A cirkusz kupolája alatt cimii színdarabjából készült Alekszandrov világhírű filmje, a Cirkusz. Rozov örökké élnek cimü darabjából a Szállnak a darvak stb. És az ellenkezőjére csak egy példa van: az Ut New Yorkba c. szindarab, amely Elsclnd Éjszakai autóbusz c. müvéből készült. De az első fecske nem csinál nyarat.

Amikor elolvastam Douglas és Schmidt Megbilincseltek cimü filmforgatókönyvét, elragadtatás és irigység keritett hatalmába: az elragadtatást a műből áradó tehetség váltotta ki belőlem, az irigységet pedig az, hogy ilyen szintű szindarab még igen kevés minálunk. Azt az ötletet, hogy színdarabbá dolgozzuk át a forgatókönyvet, rögtön elvetettem. A forgatókönyv anyaga, szerkezete, ritmusa alapvetően filmszerű volt. De nem tudtam szaba-38