Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A színház és a film
kockával nagyobbitani a sakktáblát, még egy figurát kell beállítani. De a kilencedik kockát és a harmincharmadik figurát nem fogadták el. A sakk története azt mutatja, hogy minden lehetséges kombinációt még a kibernetikus gép sem tarthat észben. A színház több mint két és félezer éves. kifejezőeszközei végeredményben szintén nem határtalanok: színpadi tér és színészek, szavak, mozgás és szünetek, fény, zene és ritmus. De a szavaknak és mozdulatoknak, embereknek és jellemeknek, érzelmeknek és gondolatoknak milyen végtelen kombinációs lehetősége rejlik a színház ősi és örökké uj művészetében! A színház sorsa egyetlen körülménytől függ: soha nem szabad megállni, örökké kutatni kell a környező élet uj gondolatait, uj kifejezőeszközeit. A film másfajta gondolkodásra késztetett minket. Ismereteink határtalanul növelték képzelőerőnket. A mai néző asszociációs képessége sokszorosa a múlt század nézőiének. A mai néző filmszerűen gondolkodik. A mai színházi szerzőknek, rendezőknek, színészeknek szintén filmszerűen kell gondolkodniuk. Gondolataikat azonban specifikus színházi eszközökkel kell kifejezniük. Baj, ha a színházi szakember színházi módon gondolkodik, de kifejezőeszközeit a filmtől kölcsönzi. Vizsgáljuk meg: melyek ma a film és a színház közös specifikumai és melyek tabuk? Valamikor úgy vélték, hogy a film specifikuma abban rejlik, hogy szinte határtalan lehetőségeket nyújt a cselekmény szabad áthelyezésére az időben és a térben. £ sajátosság már nemcsak a film monopóliuma. S tulajdonképpen azelőtt sem volt az. Már Shakespeare is szabadon váltogatta cselekményeinek szinterét: a szobából a térre vitte ki, Velencéből Ciprusba stb. Igaz, hogy a film e szintérváltozásokat gyorsabban valósíthatja meg,- 37 -i
