Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A színház és a film

teket feliratok vezették be, mint a néma filmben, láttunk panorámákat, elsötétüléseket, áttünéseket. A film hatására hallhatóvá tettük a hősök belső monológjait és gondolatait. Nem vonható kétségbe tehát a modern filmművészet hatása a modern színházra. Ennek ellenére a színház és a film elméleti szónokai végzetesnek tartják, ha művészetük felhasználja "vetélytársának" eszközeit.

A filmművészt a színház rabjának, a színházi rendezőt pedig a film foglyának tartják, ha a szomszédos művészet eszközéhez nyúl.

Annak kikiáltásához, hogy a film és a színház egymásba hatolása végzetes következményekkel jár, a müvészietlen szlnielőadások és filmek teremtettek elvi alapot.

Kérdéses, hogy a színház vagy a film vesztett-e többet egyes előadások müvészietlen filmátültetése során. Azt hiszem, a legtöbbet a nézők veszítették. De az iparos szellemben készült munkákat nem tekinthetjük mérvadónak. Lényegében mind a szinház, mind pedig a film gazdagítja a másikat. És kölcsönhatásuk semmiképpen nem jár veszteséggel sem presztízs szempontból, sem a szomszédos művészet, sem pedig a nézők számára. Nem vetélkedni kell, hanem barátkozni. Nem egymás hibáit kell fürkészni, hanem tanulni kell egymástól. Felesleges volna felszólítanunk a színházi és filmrendezőket az együttműködésre, ha számos könyv, cikk, tekintélyes film- és színházi szakember nem hivná fel őket ennek ellenkezőjére.

"Korlátozni kell a szinház és a film hatásának szféráját!", "Ellenőrizni kell a művészeti határokat!","Viszsza kell adni a film és a szinház eredeti báját!" - ezek a jelszavai a művészeti tisztaság mai dajkáinak.

Pedig a film és a szinház kölcsönös egymásba hatolását egyszerűen nem lehet megállítani.- 55 -