Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A színház és a film

Az ország stadionjaiban időről időre tömegbemutatókat rendeznek. A sokszáz, sokezer sportember bonyolult elhelyezkedése meghökkentő szépségű kompozíciókat hoz létre a stadion gyepén. Mi ez, sport avagy művészet?

Szívesen venném, ha választ kapnék ezekre és sok más kérdésre.

Szeretném megtudni, hol húzódik a határvonal a művészet és a technika között, ml választja el az egyik művészetet a másiktól.

Kinőttük a régi esztétika-tankönyveket. Az uj művészetek beléptek életünkbe és behatoltak a régi művészetek féltve őrzött erődítményébe. Van, aki tele torokból kiáltja, hogy a régi művészetek már túlélték önmagukat és meg kell rövidíteni halódásukat. Mások azokat a réseket tömitgetik, amelyeket az uj művészetek ütöttek a régi művészet erődjének falán és harcot hirdetnek a tiszta "műfajokért". És nap mint nap határvillongások dúlnak - a filmművészet behatolt ősi színházi területekre, a szinház pedig a film birodalmába. A televízió területenkivülinek nyilvánította magát. Szemünk láttára omlanak le a művészek közötti korlátok, tűnnek el a művészeti ágakat, formákat, műfajokat elválasztó határok.

Ostobaság volna, ha megriadnánk e folyamattól, vagy éppen meg akarnék állítani. De nem esünk kisebb hibába akkor sem, ha a művészet világában végbemenő változások nyugodt szemlélőiként csupán az uj tények regisztrálására szorítkozunk. Kern vállalkozom arra, hogy az építészet és az irodalom, a sport és a balett kapcsolatáról, a személygépkocsik esztétikai értékéről beszéljek. Élvezettel olvasom, amit e tárgyról az építészek, költők, tervezők, sportemberek és más szakemberek Írnak.

Én a színházról és a filmről szeretnék beszélni.

A színház ezredéves művészetébe már régóta bevontuk a rádiót és a filmet /közvetlen és közvetett értelemben- 33 -