Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A színház és a film

A SZÍNHÁZ és a film

Valamikor minden egyszerű volt. Volt tudomány és volt művészet. A fizikusok a fizikával foglalkoztak, a matematikusok a matematikával, a lirikusok a lirával. Később az emberek feltárták az anyag sok uj titkát, és uj tudományok jelentek meg; a kibernetika,az asztrobotanika, a geofizika és sok más. A fiziológusok matematikussá váltak, a biológusok vegyészekké, a matematikusok filozófusokká. A fényképet, a filmet, a rádiót és a televiziót nem a művészek gondolták ki, hanem tudósok és mérnökök. E technikai találmányok csak később váltak művészetté. És ekkor megkezdődött a súrlódás a "régi" és "uj" művészetek, azaz a szinház, a festészet, a szobrászat, valamint a film, a fényképezés és az alkalmazottnak titulált művészetek között.A film hamarabb emelkedett fel a művészet rangjára, mint társai. Nemrég ismerték el művészetnek a fényképezést is. De az még eldöntetlen, hová soroljuk azokat a művészeket, akik bútorokat és edényt, ruhákat és különböző felszerelési cikkeket alkotnak, az autók és hűtőszekrények tervezőit pedig semmiképp nem akaródzik a művészek közé sorolni. Lehet, hogy csak szokásból.

A reklám ma már művészetnek számit - ezt még a zord esztéták sem tagadják. A reklám a város épitőmüvészetének része lett.

A tudomány, technika és művészet kapcsolata mind bonyolultabbá, szorosabbá válik. Ez törvényszerű.

Csökken a távolság a "fizikusok" és "lirikusok" között. Fogy a távolság a lirai műfajok, kategóriák között- 31 -