Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A rendező és a kor
amely egyformán illenék minden darabhoz és minden szerzőhöz. Shakespeare Hamletiében a várkastély minden részletének aprólékos felidézése éppoly helytelen és hamis, mintha Osztrovszkij Forgalmas helyen c. színdarabját kopár vásznak között és konstruktivista színpadképpel hozzák szinre. Mert Shakespeare-t nem érdekelték a mindennapi apróságok és nem fordított rájuk ügyet, Osztrovszkij viszont szerette ezt az életszagot és nagy teret szentelt neki. Csehov darabjainál elengedhetetlen a bonyolult, csengő-bongó élet: az elpattanó hurok, a nyikorgó kertkapuk, a cseresznyéskert fáit döntögető fejszecsapások. Carlo Goldoni vigjátékaiban az utca és a szomszéd udvar zajai fölöslegesek és csupán zavarnák az előadást. S vajon Schiller Haramiák cimü színdarabjának Cseh Erdejében ugyanolyan fák állhatnak-e, mint Osztrovszkij Erdejében? Habár esetleg mindkét erdőt ugyanazon fajtájú fa népesíti be, Schiller romantikus darabjának borongó erdejében merész lázadók élnek, Osztrovszkij álmodó fenyvesének lakói pedig mohó kupecek, élni vágyó öreg hölgyek és élősdl nőszemélyek. A bátor emberek bemenekiilnek Schiller erdejébe és elmenekülnek Osztrovszkij erdejéből. Az egyik erdőben szenvedélyek forrnak, a másikban álmos kábulat és rothadásszag terjeng. A korszerű rendezés azt jelenti, hogy a rendező minden színdarabot annak sajátosságaiból kiindulva old meg. Minden darab számára sajátos diszletezési elvet, sajátos zenei hatásokat és elsősorban, sajátos játékfeltételeket kell találni. A forradalomelőtti szinház gyakran használta fel ugyanazokat a diszletcsoportokat; bármely korból és bármely népből való szerző darabjának előadásánál egyazon erdőket, hegyeket, gazdagon vagy szegényesen berendezett szobákat, középkori termeket állitottak be a szinpadra.- 25 -I
