Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A rendező és a kor

dig azonos főcélért: olyan kifejezőeszközökért, amelyek méltóak a jövő szovjet színházához.

Sok mai előadás hibája, hogy a rendezés az előadás megoldásának keresése közben lllusztrativ útra lép, a müvet kiszélesíti, nem pedig elmélyíti, erejét csakis a külső eszközökre fordítja, nem pedig a mü konfliktusának analitikus értelmezésére.

Stejn Óceán cimü színdarabjának szlnrevitelénél a külső eszközök oly koncentrációjára és válogatására törekedtünk, amelyek hozzájárulnak a sajátos belső feszültség atmoszférájához, olyan színpadi levegőhöz, amelyben a néző mintegy átlátszó üvegen keresztül láthat bele a szinész lelkének árnyalataiba.

így jöttek létre a szlnpadtér képzeletszerü megoldásai, Így lokalizálódott a cselekmény helye, Így tekintettünk el a részletekbe menő szinpadkóp-megoldástól.

Ma már közhellyé vált, hogy a tömörség és a képzeletszerüség a korszerűség jelei. Pedig e módszerek önmagukban véve még nem a korszerű stilus jellemzői, alkalmazásukat csakis értelmi indokok tehetik szükségessé. Az óceán előadásánál véleményem szerint ez volt az a forma, amelynek segítségével a legpontosabban fejezhettük ki a mü mondanivalóját. Ezen felül e módszerrel mintegy megteremthettük a pszichológiai folyamat iassitott felvételét, s a néző figyelmét a cselekmény fordulatairól a lelki folyamatokra irányítottuk.

Gyakran fordul elő, hogy az uj tartalomnak legjobban megfelelő uj formák helyett formális szinpadi módszereket keresünk, s ahelyett, hogy a tartalomból indulnánk ki, s a jelenségek lényegét kutatnánk, divatos elemek, külsőségek népesítik be képzeletünket.

Amerikában találkoztam azzal a jelenséggel, amely első pillantásra igen korszerűnek tűnik: rikító reklámok, embertömeg, diszes színházépületek és palotának be- 22 -I