Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A rendező és a kor

Feltétlenül ismernünk kell olyan szovjet rendezők újabb munkáit, mint Gyikij, Popov, Ohlopkov, Zavadszkij, H. N. Szimonov és mások.

A korszerűség széles körű fogalom. Bizonyos értelemben Puskin is kortáxsunk. A szó teljes értelmében kortársunk Majakovszkij, bár már több mint bárom évtizede halott. A művészeti korszerűség azt jelenti, hogy az alkotó élesen, pontosan és aktiv módon érzékelteti a valóságot, és az életet művészi eszközökkel formába öntve, hatást gyakorol a nézők eszére, akaratára és érzelmeire.

De hiszen klasszikusaink is a nézők kortársai voltak egykor. Tehetségük, életismeretük, és világszemléletük sajátosságai szerint, a leghatékonyabb, legkifejezőbb eszközökkel ábrázolták korukét. Elegendő-e számunkra a klasszikus hagyományok kutatása? Lényeges különbség áll-e fenn a múlt és a ma művészeinek felfogása és életábrázolása között? Természetesen, igen.

Az uj szinházmüvészet ellenségei: a szinészi játék archaizmusa és az álujitó rendezői szellem.

üjitó szellemű színészeket ritkán láthatunk,de álujitó szellemben rendezett előadásokat annál gyakrabban.

Az uj csirái megjelentek már a rendezésben. Minden próbán, minden előadáson harcolni kell értük. A korszerűségért vivott harc nem babra megy, áldozatokkal jár. A szinház néha vereséget szenved, néha győzelmet arat. Még sok mindent nem tudunk, de már szeretnénk tudni. Még sok mindent nem tudunk elvégezni, de meg akarjuk tanulni.

Keresni nehéz dolog. Még nehezebb dolog annak megtartása, amit már megtaláltunk. Nem is olyan egyszerű tanulni a magunk hibáiból és a mások eredményeiből.

Az uj elismerése azt jelenti, hogy sok mindent kiselejtezünk művészi énünkből.

Az újért becsületesen, őszintén, teljes erőbedobással kell harcolnunk, s bár változó sikerrel, de min- 21 -