Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A rendező és a kor

Engem mint rendezőt, mint művészt, rendkívül érdekel, mi zajlott le ennek az embernek lelkében a repülés előtti éjszakán. Félt? Valószinüleg igen. Iszonyatos dolog lehet elsőnek repülni az űrbe. A művészet feladata az, hogy rátaláljon a pszichológiai kulcsra, megértse, mi szülte benne a hősi képességet, mi tette lehetővé, hogy oly egyszerűen vigye végbe, s olyan egyszerűen jelenjék meg népe előtt, hogy heroizmusa nem is tűnik emberfelettinek előttünk. De ezeket a fogalmakat gyakran összekeverik, s a korszerűség zászlaját lobogtatva a jelenségek fényképét kinálják fel, ahelyett, hogy lényegébe hatolnának.

Ami szakmánk honpolgári oldalát illeti, igen fontos, hogy együtt haladjunk a korunkkal, jól ismerjük, mi érdekli az embereket, s igy helyesen határozhassuk meg a színdarab eseményeivel szemben elfoglalt álláspontunkat. Mindig a nézőtér hőfokán kell lennünk, s finom érzékkel kell megéreznünk, ml izgatja a közönséget. De ez még kevés.

Mit jelent a korszerűség a rendezésben? Elavultak-e a múlt legnagyobb rendezőinek, Sztanyiszlavszkijnak, Nyemirovics-Dancsenkónak, Lenszkijnek és másoknak módszerei? Hiszen igaz módon kell bemutatni mind a múlt, mind a ma emberét. S a mai szovjet embernek természetesen, mások az érzelmei, mások a gondolatai, mint a tizenkilencedik század emberének, de vajon azt jelenti-e ez, hogy a játék stilusának is meg kell változnia?

A korszerű rendezés fogalma nagyon bonyolult és eléggé tisztázatlan.

Szilárd meggyőződésem szerint nem lehet valaki valóban korszerű rendező, ha nem ismeri alaposan az orosz és külföldi szinházmüvészet klasszikus hagyományait. Mélyreszántóan tanulmányozni kell a Kis Szinház, a Művész Szinház, a Vahtangov Szinház művészi tapasztalatait, tisztázni kell önmagunkban Meyerhold szinházi örökségét.

20