Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A rendező munkája a színésszel
a következő pillanatban.A színésznek el kell érnie, hogy a közönség minden pillanatban együtt éljen vele, együtt oldják meg a hős elé kerülő feladatokat. Ha a néző megelőzi a szinészt, ez azt jelenti, hogy az visszaesett az archaikus stilusba. A színésznek maga után kell vezetnie a nézőt, irányítania kell érzelmeit. Ilyen szempontból roppant korszerű művész volt Hmelev. A Karenina Anna egyik jelenetében Karenin-Hmelev találkozik az előkelőségekkel,s üdvözli őket - de mindenkit rangja szerint. Külsőleg Hmelev szinte mitsem változik. Egyformán kedves és szeretetre méltó mindenkivel. És ennek ellenére, megfoghatatlan módon úgy variálja ezeket a kézfogásokat, hogy megértjük,milyen helyet foglal el az adott partner a társadalomban, feljebb áll-e a hierarchikus lépcsőn Kareninnál vagy egysorban vele - esetleg lejjebb helyezkedik el nála. A színészi játék korszerűségének lényege, hogy mindig előbbre tartson, mint a néző. Ha a szinész nem ad fel egyre újabb rejtvényeket a nézőnek, munkája érdektelenné válik. Nem a cselekményről beszélek most, nem arról, ami betű szerint megtörténik a hőssel, hanem a lelki folyamatról, mert a mai nézőt a folyamat jobban érdekli, mint a végeredmény, a perspektíva jobban, mint a tény. Ha a korszerű művészeti alkotás lehetőséget rejt magában arra, hogy a néző elé rejtvényeket állítsunk, akkor a rendezői partitura fogalma is alapvetően megváltozik. Nem elég csupán a cselekmény kibontakozásának partitúráját felépítenünk. Ez csak az "a" lesz, de az ábécének még más betűi is vannak. Bonyolult és pontos partitúrát kell felépítenünk,percre kiszámított cselekménysort kell szerkesztenünk s előre meg kell határozzuk, hol és mily módon nyújtunk lehetőséget a nézőnek arra, hogy elgondolkozhasson az események lényegéről. Gyakran indulunk ki abból, hogy mindennek tökéletesen érthetőnek kell lennie.- 142 -I
