Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A rendező munkája a színésszel

rég ismert emberekre. E kép középpontjában Platonovnak kell állnia, minden egyéb másodrangu. És ezt a feladatot csak a gondolkodó szinész oldhatja meg.

Az effajta szinész példaképe a filmben Jean Gabin. Egyik nap A nagy családok, másik nap Az Eiffel torony árnyékában cimü filmben játszik,maszk nélkül, szinte ugyanabban az öltözékben, s meghökkentő hatást ér el. Minden alkalommal teljesen más embert látunk.Más élettörténetet, más osztály- és emberi jelleget -sa külső, jellegzetes megkülönböztető jelek szinte teljesen hiányoznak. Az első esetben Gabin tagja az egyik "nagy családnak", aki érzi és érti osztálya bukásának tragédiáját; a másikban a nép fia, aki felismeri a burzsoá világ szörnyű ellentmondásait, s az e világban élő ember erkölcsi problémáinak tragikus megoldhatatlanságát. Jean Gabin megformálásában a két figura külsőleg hasonló, lényegét tekintve azonban szélsőségesen ellentétes egymással és a néző előtt világos ez az ellentét. Milyen eszközökkel dolgozik ez a szinész?

A dolog lényege a belső pszichológiai rajzban,a szinészi kifejezőeszközök pontos megválogatásában rejlik. Legelőször is megváltozik a gondolkodási mód. Ez a két ember teljesen különbözően gondolkodik. Nem másról - ez magától értetődő, hanem máshogy. És a nézőnek esztétikai gyönyörűséget szerez, ahogy fokozatosan behatol gondolataik titkaiba.

A korszerű játékstilus feltételezi a néző maximális részvételét, gondolkodásra való készségét is. A szinész játéka elégtelenné válik abban a pillanatban, amikor nem ad gondolkodási anyagot a nézőnek - még abban az esetben is, ha e játék más szempontból szinvonalas és jó. De a néző agya passziv marad, s ő maga nem válik az előadás résztvevőjévé.

Nem szabad a nézőnek lehetőséget adni arra, hogy egy pillanatra is azt találgathassa,mit csinál majd a szinész- 141 -