Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A rendezői elgondolás megvalósítása

nehézségeken mérhető le,amelyeket a hős legyőzött. Az ember ereje nem kijelentései és patetikus monológjai révén tárul fel, hanem tetteiben, a reális ellenféllel vivott harca révén. Minél erősebb ez az ellenfél, annál érdekesebb a diadal.

De mig a színházaink előadásaiban a felszínes optimizmus gyakori vendég, addig a tragikum, a maga valódi jelentőségében és tartalmában kiveszett színházainkból, mégpedig, véleményem szerint, teljesen indokolatlanul.

Ezért vonzott annyira mindannyiunkat az Optimista tragédia előadásának megalkotása közben a forradalmi harc hőseinek poétikus felidézése.És bár a tragédia eseményei, amelyeket az igaz és lelkes művész feltárt, évtizedekkel ezelőtt játszódtak le, határtalanul közelállnak a mai szovjet emberekhez is. Ebből kiindulva kezdtünk hozzá a színpadi forma kereséséhez.

Vszevolod Visnyevszkij, ez a forradalmár iró és szónok több mint negyed százada irta bonyolult, érzelmileg magasra hevitett és sok szempontból ujitó szellemű színdarabját. Arra törekedett, hogy a tragédiában kifejezésre jussanak a forradalmi korszak, a világ első szocialista állama születése korszakának hatalmas méretei. Az iró meg akarta ragadni és vissza akarta adni a hősi kor lényegét, be akarta mutatni a nép lendületét, az egyszerű emberek millióinak hevületét,akik harcba szálltak jövőjükért. Azt a célt tűzte maga elé, hogy felidézze a forradalom első éveinek atmoszféráját, azt a légkört, amelyben az élet uj, váratlan, néha rendkívül bonyolult jelenségeket hozott magával. Úgy érzem, hogy az írói elképzelés szenvedélyessége, epikuma és temperamentuma művészi kifejezésre talált a Moszkvai Kamara Színház több mint két évtized előtti előadásán.

De nekem mint olyan rendezőnek, aki először kapta kezébe a színdarab anyagát /bár a darabon nem egyszer töprengtem és arról álmodoztam, hogy egyszer megrendezhe-12á