Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A rendezői elgondolás megvalósítása
De ez igen kevés Fucik alakjának feltárásához. Kevés ahhoz, hogy megismertessük a nézőt a 267. számú cella uj lakójával és megmagyarázzuk, ki ez az ember és hogyan került a börtönbe. Magyarázó monológ, a múltról való elmélkedés megállította volna a cselekményt, vontatottá, elméletieskedővé tette volna, megfosztotta volna drámaiságától, fokozatosan növekvő ritmusától. Ezért Fucik börtönbevetése előtti életéről három áttünéssel meséltünk. Áz első Julius Fucik találkozója a Csehszlovák Kommunista Fárt Központi Bizottságának tagjával, Fried doktor lakásán. A második Fucik beszélgetése Gusztinával a vonatban. Végül pedig Fucik utolsó találkozása barátaival, Jelinek lakásán, ahol letartóztatása végbemegy. A cselekmény visszatér a cellába. Mig az első felvonásban az áttünések a szinpadi idő nagyobb részét vették igénybe, addig a második felvonást másképp építettük fel. Mig az első felvonásban az eszméletét visszanyerő Fucik ezt mondja: "...és harcolni fogunk", addig a második felvonásban a harc bemutatására törekedtünk. E harc különböző szakaszainak és eszközeinek felidézésében rejlik a Fucikról szóló előadás tartalma és drámai vonala. A második felvonás szinte kizárólag a börtöncellában játszódik le. Első felének alapvető elgondolása legjobban Fucik könyvének szavai segítségével tárul fel: "De ültess egymás mellé két foglyot,két kommunistát, és öt perc múlva már kollektíva keletkezik, amely a Gestapo minden kártyáját összezavarja." És később: "A fogoly és a magány fogalmát azonosítani szokták. Ez nagy tévedés. A fogoly nincsen egyedül. A börtön nagy kollektiva, és még a legszigorúbb elkülönítés sem szigetelhet el senkit, ha az ember nem különíti el önmagát." És Fucik természetesen nem olyan ember volt, aki elkülönül környezetétől.- 119 -
