Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A rendezői elgondolás megvalósítása

Élete, jelleme arra tette hivatottá, hogy a börtön kollektívájának vezére legyen. Be akartuk mutatni, hogyan bontakoznak ki cellatársaiban, Pesek tanítóban és Karel Ma léc munkásban az újonnan jött állhatatosságának és bátorságának hatása alatt, példájából erőt meritve, a legjobb, legmagasabb rendű tulajdonságok.

Fucik munkája nyomán szélesedik, fejlődik a foglyok egysége, összefogása s a második felvonás a május elsejének ünneplésével és az Internacionálénak a börtönben szétáradó hangjaival végződik.

Az előadásban azt is be akartuk mutatni, hogy a börtönfalak és rácsok nem állhatnak útjába e kommunista, népi hősnek és a népnek kapcsolatába.

Fucik és a nép kapcsolatának összetartó láncszeme Kolinski felügyelő. Az előadásnak egyik legfontosabb mozzanata az a jelenet, amelyben Kolinski ceruzát és papirt nyújt át Fuciknak. Ezt az epizódot döntő jelentőségűnek képzeltük el Fucik további börtönéletében és harcában. Papirt és ceruzát kap a kezébe s ezzel újra felfegyverkezett a harchoz. A párt küldte ezt a fegyvert s harcostárs és barát nyújtja át.

A jelenet élességét még kiemeli, hogy Fuciknak és Kolinskinak be kell tartaniuk a konspiráció szabályait. Kolinski továbbra is a kegyetlen fasiszta börtönőr szerepét játssza. Ha a folyosón végighalad egy börtönőr és betekint a nyitott ajtón, nem vesz észre gyanúsat.

Kolinski váratlanul kimondja a párt-jelszót; egy pillanat alatt átnyújtja Fuciknak a papirt és a ceruzát - utána rövid, hallgatag búcsú... Fucik magára marad a cellában.

Ez a jelenet mindössze egy-két percig tartott, de hatalmas jelentőségű esemény játszódott le benne: két, látszólag halálos ellenség a nézők szeme előtt vált baráttá, szövetségessé.- 120 -