Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A rendezői elgondolás megvalósítása

Fucik cellája a Pankrác börtönben. Itt folyik a fő cselekmény. A másik visszavisz bennünket a múltba és felidézi azokat az epizódokat, amelyekre börtönében visszaemlékezik.

Ezzel a párhuzammal azt kivántuk elérni, hogy a nézők Fucik börtönbeli életét, tevékenységét az alapvető, meghatározó jellegű siknak érezzék, a visszaemlékezések sikja pedig vagy hangsúlyozza és fokozza Fucik fogságának benyomásait, vagy pedig a Pankrác eseményeinek kontrasztját alkossa.

Elképzelésünk szerint minden "áttünést" a hős életének valamely reális epizódja sugallja. Nem homályos figurákra, ködbevesző álmokra gondoltunk. A múlt képe mindig pontosan, hitelesen rajzolódik ki előttünk.

így például annak ábrázolására, hogy mit érez Fucik, amikor a véletlen folytán hirt szerez feleségének és harcostársának, Gusztinának letartóztatásáról, felidézzük a két szerető találkozását. Együttlétük alatt feltárul hűségük az emberiség boldogságáért vivott harc eszméjéhez, s az a rendkivül mély lelki kapcsolat, amely Fucikot feleségéhez fűzi. Ez a derűs, napfényes jelenet még jobban kiemeli annak a pillanatnak drámaiságát, amikor Fucik hirt kap a szivéhez legközelebb álló ember letartóztatásáról.

Az "áttünésekre" azért is szükségünk volt, hogy több oldalról bemutathassuk hőseink eddigi életét - erre a börtöncella és Böhm fasiszta nyomozó dolgozószobájának keretén belül nem nyilt lehetőségünk.

Az alapcselekményt megszakító visszaemlékezések további fontos sajátossága abban rejlett, hogy bennük testesült meg a szinpadi változat alapvető eszmei mondanivalója. E képek adták meg az előadás optimista, életigenlő alaphangját. Fucik egyéniségét, szemléletét az élet és az ember szeretete hatja át. E boldogságra, az élet szépségeinek befogadására való képességnek, a szépséges jövőért- 117 -I