Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A rendezői elgondolás megvalósítása
amikor a földgolyó minden haladó embere a világbékéért harcol. Fucikkal együtt elmondhatjuk: "Mi, kommunisták,azéretjük a békét. Ezért harcolunk. Harcolunk minden ellen, ami háborút robbanthat ki. Harcolunk azért a társadalmi rendért, amely nem szülhet olyan bűnöst, aki egy maroknyi csoport hasznáért százmilliókat küld a halálba, a háború örjöngő viharába, az értékek elpusztítására... Ml, kommunisták, ezért nem kíméljük erőnket és nem félünk az áldozatvállalástól abban a harcban, amely az igazi békéért folyik." A szinpadi változat megalkotásánál kevésnek bizonyult volna, ha a könyv cselekményét a színpadra alkalmazzuk. Az eredeti Írás e Ive ihez, közvetlen életizéhez és látásmódjához kellett hűnek maradnunk. A könyv sajátos napló formájában Íródott,amelyben a múltra való emlékezés szervesen és természetesen fonódik öszsze a jelen pontos, világos leírásával. Ebből eredt a szinpadi változat és az előadás sajátos dramaturgiai megoldása, amely véleményünk szerint magától értetődően következett Eucik feljegyzéseiből. A színdarab és az előadás szerkezetét két idősík váltakozására építettük. Az előadás egyik síkján Fucik mai élete pereg - szakadatlan párharca a Gestapóval; küzdelme a börtönkollektiva kialakításáért; a külvilággal, a párttal és az eleven élettel való kapcsolat megteremtésének szakadatlan keresése. Az előadás másik síkja - a múlt, Fucik életének legfontosabb epizódjai börtönbevetése előtt. Ezek a képek Fucik emlékezetében merülnek fel és a nézőket a börtöncellából Jelinekék lakására, Prága külvárosába,a moszkvai Uttörőpalota fényben úszó termeibe röpitik. A jelen és a múlt e két időbeli síkjának állandó váltakozása az ennek megfelelő térbeli megoldás keresésére indított minket. így jött létre a két térsik. Az egyik 116
