Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A rendezői elgondolás megvalósítása
A megoldás, amelyre a rendező rátalált, lehet vitatható vagy vitathatatlan, érthető vagy érthetetlen, tetszhet vagy nem tetszhet. Uost csakis az útkeresés módjáról, a gondolatmenetről kivánok szólni. Ezen az utón természetesen csalódások is várnak ránk, az őszinte és gyötrő útkeresés helytelen eredményt is hozhat. Vannak olyan művészeti alkotások, amelyek örökre betelepszenek az emberek tízezreinek életébe, sorsunk, egyéniségünk részeivé válnak. Ilyen műalkotás volt számunkra Julius Fucik Üzenet az élőknek cimü könyve, amelynek szinpadi változatát a Leningrádi Komszomol Színházban rendeztem. Ennek az izzó könyvnek minden oldalából, minden sorából hatalmas, megrázó erő árad. Jöjj, mennyei Nap! Ahogy a hajnali lámpa Egyre fakóbb, komorabb - Sapad a nyegle tudós, ha Az értelem isteni sugara kél. Éljen a Nap, és tűnjön az Éj! Puskin e sorai mindennél jobban jellemzik Fucik könyvének világos, optimista tartalmát. Ezt a müvet olyan ember irta, aki elpusztult a fasizmus ellen vivott harcban, de halhatatlanná tette esze és népének jövőjébe vetett hite. Fucik igazi hős, népe legszebb tulajdonságainak megtestesítője, határtalanul szereti az embereket és e forrásból meriti a győzelembe vetett töretlen hitét. Fucik tetteinek másik alapvető vonása: a cseh földet megszálló német fasiszták ellen vivott harca elsősorban békeharc. Az a fényes jövő, amelyről Fucik álmodik és amelyért életét áldozza, elválaszthatatlanul összefügg a haladó emberiségnek a független, boldog életért vivott harcával. Ezért áll Fucik oly közel szivünkhöz éppen ma,- 115 -I I
