Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A rendezői elgondolás megvalósítása

És mig a munka első szakaszában tiltakoztam a színpadi formák konkretizálása ellen, addig ebben az uj szakaszban a végleges megoldás szilárd megformálásának hive vagyok.

Mi hát az előadás rendezői elgondolása és megoldása? Ebben a kérdésben mind ez ideig bizonyos tisztázatlanság uralkodik.

Véleményem szerint a rendezői koncepciónak tartalmaznia kell a drámai mii még konkrét formákat nem öltött értelmezését. A rendezői elgondolás - megvalósitásra váró, előre érzékelt megoldás.

Elgondolásunk kifejtésének nem az a célja, hogy meggyőzzük a szinészeket, sőt önmagunkat is annak he'V

lyességéről, hanem az, hogy elképzelésünket érzékelhetővé tegyük. Ennek előfeltételei a következők:

úgy kell koncepciónkat elbeszélnünk, hogy napfényre hozzuk a mü cselekményének lényegét;

nyomon kövessük a hősök lelkiéletét.

Minden jelenetnek a hősök pszichológiailag motivált viselkedésén kell alapulnia. Ha a koncepció nem kapcsolódik azoknak az embereknek pszichológiájához, akiknek összeütközésén a konfliktus és a színdarab cselekménye felépül - akkor ez nem koncepció. Minden jelenet érzelmi indítékainak világossá kell válniuk, mert csak ez biztosíthatja azt a légkört, amely maximális módon kifejezi az előadás életének belső lüktetését. Meg kell találni a jelenetek pszichológiai hangvételét. Enélkül lélektelen lesz a megoldás.

Végül feltétlenül el kell mondanunk,hogy kerül mindez konkrét, vizuális kifejezésre, hogyan függ össze magával a cselekmény menetével. Be kell bizonyítanunk, hogy az általunk választott felépítés az egyedül helyes és szükségszerű. A végleg kiformálódott rendezői elgondolás bizonyos kritériumokat teremt. Ezek alapján ellenőrizhetjük a próbák során, sikerült-e elképzelésünk megvalósitá-108