Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A rendezői elgondolás megvalósítása

sa, vagy pedig csupán "Íróasztali megoldásra" találtunk: felismerhetjük továbbá azt is, hogy a színész hibája-e az utóbbi, aki nem tudta elgondolásunkat megvalósítani vagy pedig maga az elképzelés volt elvileg helytelen.

Emellett elbeszélésünknek kristályosán tisztának és szabatosnak kell lennie.

Minden rendező más elgondolást teremt ugyanarról a darabról, bár a kezébe kapott anyag azonos, miután minden rendező a maga módján látja a darab hátterében álló életet, és az eseményeket egyéniségének prizmáján szűri át. Az egyik rendező például szünetet alkalmaz egy bizonyos helyen, a másik ezt nem tartja szükségesnek, s mindkettőjüknek igaza van,ha megoldásuk szervesen összefügg a saját értelmezésük alapján felépült jellemekkel.

De más dolog az elgondolás általános tételeinek kiformálása és más dolog a koncepció szinpadi kifejezése. Tudjuk, hogy minden művészet közös alapvető elve az általánosítás, de az általánost minden műben az egyénin,konkréten keresztül kell kifejezni. Az általánosításokon belül tehát rá kell találni a konkrétumokra is. Ezért fontos az,hogyan válogatta ki a rendező azokat a körülményeket,amelyeken keresztül az előadás fő feladatát kifejezi. Mit tartottunk például fontosnak a Beláthatatlan messzen

ségek'* című színdarabban? Nem pusztán a jó elnök történetét, aki az elsők közé emelte kolhozát, hanem elsősorban az emberi akarat diadalának témáját.Ez azt jelenti, hogy megoldásunknak olyan alkotóelemet kell tartalmaznia, amely minden embert izgat, függetlenül attól, hogy köze van-e a kolhozok életéhez vagy sem. Ebben az esetben az előadás művészi alkotás lesz, nem pedig a falu témájáról készült plakát.

^*Nylkolaj Virta színdarabja. Eredeti cime: Dali nyeog- Ijadnije. Magyarországon nem került bemutatásra.- 109 -i