Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A rendezői elgondolás megvalósítása
A RENDEZŐI ELGONDOLÁS MEGVALÓSÍTÁSA Miután meghatároztuk egy színdarab műfaji sajátosságát, felmerül a kérdés,hogyan fordítsuk le a müvet a rendezői elgondolás nyelvére, hogyan valósitsuk meg az előadás konkrét színpadi formáját. Amikor világossá vált a képzeletszerüség mértéke, az előadás érzékletes művészi koncepciója, a szerző stilisztikai rendszere, s a rendező előtt kialakult a mü "érzelmi természete", akkor hozzá lehet kezdeni a munka következő szakaszéihoz: az előadás elgondolásának megvalósításához. A rendezőnek a munka első és második szakaszát önállóan kell elvégeznie. És csak miután túljutott önálló munkájának e szakaszain,megismerkedett a teljes anyaggal, behatolt a mü szellemébe, s meghatározta műfaját, készülhet fel a színésszel való munkára, kezdhet hozzá a mü elgondolásának megformálásához és megvalósításához. A rendezői elgondolás értelmezésével kapcsolatban két végletes álláspont alakult ki. Az egyik felfogás szerint a rendezői koncepció az előadás létrehozásának folyamata, a körülmények kiválogatása közben jön létre, a színésszel való eleven kapcsolat megteremtése során,és előzetes elgondolásra nincsen szükség. Az előadás koncepciója - úgymond - empirikus utón jön létre és minél kevesebb előzetes elképzeléssel kezdi meg a rendező a színészekkel való munkáját,annál jobbak lesznek eredményei. A másik álláspont éppen ellenkezője az elsőnek. E szerint a rendezőnek abszolút pontossággal kell maga előtt látnia az előadást, egészen a legapróbb részletekig- 106
