Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A műfaj

bennünk; és ez visszatükröződik mind az alkotómunkában, mind pedig a műalkotás érzékelésében. Igen fontos, bogy milyen körülmények között olvassuk el a színdarabot.

Igen lényegesnek tartom azt a pillanatot, amikor a rendező megismerkedik a drámai alkotással. Tudom, hogy sokan a villamoson, vagy a Művelődésügyi Minisztérium folyosóin futják át a színdarabokat.Én ezt sóba nem teszem. Az első benyomás igen fontos, s félek, bogy ezt a pillanatot elveszítem.

Egy másik mozzanat, amelyet rendkívül fontosnak tartok: a szerző logikájának elsajátítása.

Nézzük például Dosztojevszkij és Csehov logikájának eltéréseit. Dosztojevszkij Csebovboz képest bőbeszédű. Csehov a szűkszavúság híve, Dosztojevszkij mondatai hatalmasak, súlyosak, gondolatai nem mindig befejezettek, a szavak mögött gyakran nehéz a lényegig hatolni: néha kétszer is el kell olvasnunk őket, hogy valóban meg is értsük.

A Félkegyelműn végzett munkánk során felismertük, hogy minden kép egy ötfelvonásos színdarabot rejt magában. A Gánya lakásán való jelenetből például önálló darabot lehetne készíteni. De nem találkozunk Csehov nagyfokú telítettségével, abszolút befejezettségével, a szinte zenei kompozícióval, csiszolt formával.

A külső világ leírása is egészen más Dosztojevszkijnél, mint mondjuk Tolsztojnál. Hogyan írja le Tolsztoj a Háború és békében Andrej Bolkovszkij beszélgetését apjával? A jelenetet a helyiség leírásával kezdi, gondosan részletezi az öreg Bolkonszkij szobájának minden részletét, a rámát a falon, a gyalupadot stb. Mellőzhetjük-e ezt Tolsztoj szinpadravitelénél? Nem mellőzhetjük.

De hogyan Írja le a tárgyakat Dosztojevszkij? Müveiben csak arra fordit figyelmet, ami a konfliktus, a cselekmény és a hősök jellemeinek kibontásában szerepet ját- 96 -