Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A műfaj

emocionális inditék kritériumát tartjuk szem előtt, teljesen váratlan felfedezésekre bukkanhatunk. A szerzői stilus, műfaj gyakorlati megközelítésénél igen fontos az a hangulat, amelyben a rendező hozzákezd munkájához. Mindenki ismer olyan esetet, amikor egy igen érdekes előadás nem tetszett olyasvalakinek, akit elképzelésünk szerint magával kellett volna ragadnia. Ezt azzal magyarázom,hogy nem volt azonos "hullámhosszon" az eredeti müvei. A pszichológiában használatos "rezonálási elmélet" szerint a szervezet bizonyos módon "beállitódik" a környező valóságra. Az ember pszichofizikai szervezetének minden kis része bizonyos mértékig alkalmazkodni tud mind a hőmérséklethez, mind pedig a külső ingerekhez. Ez az alkalmazkodás végbemehet a képzeletben is.

Amikor a tbiliszi szinházi intézetben dolgoztam,láttam egy neves grúz pszichológus kisérletét, amelyet most el szeretnék mondani. Egy csukott szemű embernek két egyforma, azonos súlyú és formájú fa- vagy fémgolyót adtak a tenyerébe. Azután megkérdezték tőle, hogy melyik a nehezebb. Azt válaszolta,hogy egyforma súlyúak. Utána egyik kezébe nehezebb golyót adtak. Megkérdezték: ez a golyó nehezebb? Igen - felelte. Ezek után ismét visszakapta az első golyót és ezúttal azt is nehezebbnek tartotta a másik tenyerében levőnél. Miért? Szervezete alkalmazkodott a súlyhoz és már nem érzékelte a különbséget. A szervezet áthangolódása nem közvetlenül, hanem a fantázia közbelépése segitségével ment végbe.

Erre épül a művészet. Az az ember, aki természeténél fogva nem alkalmas az áthangolódásra.nem mehet művésznek. A spekulativ ember nem tud más emberekre közvetlenül hatni.

Ha nem tetszik nekem az előadás, annak nem mindig az az oka, hogy rossz. Előfordul, hogy az életből olyasvalamit hoztam magammal, ami bizonyos módon az előadás ellen hangol. Bonyolult pszichológiai folyamatok játszódnak le- 95 -i