Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)

Dialektika a rendezői munkában

állna fenn, mintha ez a lehetőség mint tulajdonság fakadna Pedro jelleméből. Helyesebb a következő megfogalmazás: Pedro munkás nem veszi el erőszakkal a fegyvereket, hanem türelmes a testvérével. Ebben az esetben előáll a folyamatot bizonyító ellentmondás: a munkás, a sok lehetőség közlll éppen így cselekszik. Pedro ábrázolásánál ezt feltétlenül figyelembe kell venni.

A. : Hogyan?

B. : Meg kell mutatni, hogy a testvérével való összecsapás közben("Nem megyek el a fegyverek nélkül.") erőszakot vesz az erőszakosságán: nehezen tartja vissza magát. Nem természettől fogva szelid, hanem megfontolásból.

A. : Most jut eszembe még egy példa a dialektikus "átcsapásra" vagy fordulópontra, ahogy az előbb mondtad: Az áruló Set, a japán felügyelőként hagyja vissza a polgármesteri hivatalban: ezáltal veszélyben forog a partizánok tervezte vállalkozás. A partizánoknak sikerül az árulót összeveszejteni a csapatparancsnokkal, de a japán másodszor is megparancsolja, hogy az áruló a polgármesteri hivatalban maradjon. Az éjszaka küszöbön áll. Ismét megnőa veszély a tervbevett vállalkozást illetően. Ha a partizánoknak, az éjszaka beálltával nem sikerül eltávolitaniuk Se urat, a veszély nem nőni fog, hanem átcsap az ellentétébe: a biztonságba. Se ur jelen lesz és másnap tanúsítani tudja a japán előtt a "kölesrablást".

Még egy példa: Se ur...

B. : Bármennyire érdekes is a téma, ma abba kell hagynom. Te viszont vigyázz, mindaz, amit elmondtunk, csak vázlatszerü. Valamely dologban mindig csak egy ellentétpárt vizsgálunk. A valóságban valamely dologban sok ellentmondás hat egyszerre. Meg kell határozni a fő ellentmondást. Valamely ellentétpárnál is mindig az egyik oldal a meghatározó, a fő oldal.- 80 -