Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)

Dialektika a rendezői munkában

lődésben van. Térjünk vissza a színjátékhoz (e filozófiai bombázás közben úgy hat a "játék" szócska, mint valami vicc egy gyászünnepségen). Amióta csak színház létezik, a jellemek fejlődnek a színpadon. A fejlődések megmutatása- isten a megmondhatója - nem a marxisták találmánya.

B. : Nem. A merev szinpadi metafizika is ismer fejlődéseket. Vegyük a Car rar előadásait. A variáns valahogy igy fest: Carrar asszony a szivében, a jellemében mindig forradalmár, az elején csakúgy, mint a végén. Forradalmár jellemét külső események, férjének az oviedeoi felkelésben bekövetkező halála miatt elleplezi. Fokozatosan, ugyancsak külső ráhatások (Pedro, Perezné, fia halála) következtében, visszatalál önmagához.

Ezzel kapcsolatban mégegyszer megszólaltatnám Lenint:

"A fejlődés (evolúció) két alapvető (vagy a két lehetséges, vagy a két történelemben megfigyelendő?) felfogása: fejlődés mint kicsinyítés és nagyítás, mint ismétlés, és^fejlődés mint az ellentétek egysége (az egységnek egymást kizáró ellentétekké történő szakadása és ezek egymásra való kölcsönhatása).

A Filozófiai örökség cimü miiből vett idézet.

A. : Ezek szerint, hogyan fogod fel Carrat asszony fejlődését?

B. : Az a Teresa Carrar, aki kiveszi a kemencéből a megsült kenyeret, már nem ugyanaz az asszony, mint aki bevetette a tésztát a kemencébe. A dráma kezdetén számtalan, korunkban fellelhető ember magatartását mutatja: olyan emberekét, akiknek - ha elnyomás és elnyomók súlyosan rájuk nehezednek - nincs többé bátorságuk az elnyomók elleni felkelés folytatásához. Az elnyomás vad éveiben a négy fal között akarják biztosítani a kis magánbékéjtlket, makacsul ragaszkodnak a magángondjaikhoz és passzívvá válnak. Korábban- éppen mert két fiú anyja -, a szabadságért folytatott harc mellett volt, most- mint anya - ellene van a felkelésnek. A forradalmárok minden érve csak erősiti a harc elleni gyűlöletét. Mind makacsabbul megmarad az ellentmondások mellett; már arra a megállapitásra jut, hogy a tábornokok is emberek, már megátkozza a fiát, mert azt hiszi, hogy abbahagyta a halászatot és a frontra ment - és ekkor, mint egykor a férjét, imát mormoló asszonyok most a fiát hozzák, a fasiszták meggyilkolták. Minden befolyás, minden rábeszélés csak egyre passzívabbá és keserűbbé tette, aztán az uj veszteség létrehozza a fordulatosa fegyverekkel a frontra megy. "A mennyiség minőségbe csap át" - ime a jelszó hozzá. Vagy, ahogy Lenin mondja, "megszakad a kontinuitás" vagy az ellentétek a maguk ellentétébe csapnak át stb.

A. : Vagy, a "tagadás tagadása", vagy ahogy a néző látja: a veszteség következtében nem válik a harc végleges tagadójává, hanem a tagadás tagadójává, ami több, mint a puszta igenlés. Annak idején helyeselte férje harcát a fasiszták ellen, most tagadja a saját visszautasítását és maga is a frontra megy.

B. : Nagyon jő. Fontos követelményei a dialektikus szemléleti módnak azok a megfogalmazások, melyek feltüntetik az önmagukban lejátszódó fejlődési folyamatot, hogy úgy mondjuk, a tevékeny ellentmondást. Ugyanez vonatkozik a szinpadi alak ábrázolására is. Ha azt mondom: Pedro nagyon türelmes a testvérével, akkor úgy fogalmazok, mintha csupán ez az egyetlen lehetőség- 79 -