Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)

Dialektika a rendezői munkában

mil. Így tehát a színész vagy "félre" mondja ezt a szöveget, vagy "lelkileg felindultan". A mese szerint azonban feladja a szándékát, fölteszi magára a pokrócot és már az ajtóban mondja, nyugodtan és tárgyilagosan: "Jobban tennéd, ha felakasztanád magad Teresa." (Ezzel egyébként újra bebizonyítja a megfontoltságát, a néphadsereg katonáinak megfontoltságát: a hátországban nem alkalmaz semmiféle erőszakot.)

A. : Ha jól értettelek - ez pedig nem mindig könnyű a te megfogalmazásaidnál -, azt követeled, hogy rendező és színészek láthatóan és pszichológiai beágyazás nélkül játsszák el az efféle "töréseket", és ne törődjenek az előre megfogalmazott egységgel.

B. : Abban a pillanatban, amikor a jellem egysége nem az ellentétek egységét jelenti, az egység egyformasággá válik.

Mert éppen a "törések" -nek vagy a fordulópontoknak vagy az ellentétek önmaguk ellentétébe történő átcsapásainak a látható ábrázolása gondoskodik az események konkrét és reális sokféleségéről. A nézőt nem előre megfogalmazott vélemény befogadására, elfogadott eszme befogadására csábitja, hanem arra, hogy magát a dolgot Ítélje meg, a dolgot önnön mozgásában. Az ellentmondások ábrázolása konkréttá és ugyanakkor filozófiailag termékennyé teszi az eseményeket: valamely dolog értelme a dolog folyamatában jelenik meg és csak akkor értelem, amennyiben megjelenik.

A. : Uralkodj magadon. Bocsáss meg, de antidialektikus oldalugrásokon kaplak rajta. Nagyon szivesen sétálgatsz az ellentétek egységének az ábrázolásában és tömeges példákat hozol föl rá. Eddig úgy tűnhetett, mintha a dialektika valamiféle társasjáték lenne és a játék célja az egymás mellett álló ellentmondások megtalálása és lejegyzése. Mintha az egész világ örök nyugalomban lenne, az ellentmondások pedig békésen, éppenséggel mint egység szunnyadoznának egymás mellett. Ez csaknem Ízetlenebb, mint a metafizika. A dialektikus szemléleti módra akarsz tanítani és megfelezed a valóságot,hogy "jobban megmagyarázhasd". Tanácsodra elolvastam Az ellentmondásról szóló müvet. Sző szerint idézek:

"De elegendő-e azt mondanunk, hogy az ellentmondás mindkét oldalának létezése kölcsönösen feltételezi egymást, hogy azonosak egymással és ezért együtt léteznek az egységesben? Nem, nem elegendő. A kérdés nem merül ki abban, hogy az ellentmondás két oldala kölcsönösen feltételezi egymást: még fontosabb az a körülmény, hogy az ellentétek közül az egyik átváltozik a másikká. Ez azt jelenti, hogy a jelenség két ellentétes oldalának mindegyike bizonyos feltételek mellett saját ellentétévé változik át, átmegy abba a helyzetbe, amelyet a vele szemben álló oldal foglal el.

Ez az ’ellentétek azonossága’ fogalmának második jelentése."

B. : Felveszem az idézetharcot. Hegel: "Mert az élet ereje és még inkább a lélek hatalma éppen abban rejlik, hogy felállitja magában az ellentmon - dást, hordozza és megoldja azt.

Ennek a tagok ideális egységéből és reális különbözőségéből fakadó ellentmondásnak a felállítása és megoldása jelenti az élet állandó folyamatát és az élet csak mint folyamat fogható fel. "

A. : Röviden: Minden nyugalom relativ, a mozgás abszolút - minden fej -- 78 -