Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)
Dialektika a rendezői munkában
DIALEKTIKA A RENDEZŐI MUNKÁBAN Két párbeszéd műkedvelő színjátszók számára Első párbeszéd A. : Mindjárt beszélgetésünk elején szeretnélek figyelmeztetni: a valóság konkrét. A minap téziseket állítottál fel, a megszokott módot alkalmaztad, a megállapítás bölcsességének kinyilvánítására. Rendben van, lássuk csak, vajon ezek a tézisek állják-e a sarat a színpadra állitás munkájának konkrét sokrétűségével szemben, vagypedig az szétzúzza őket. Térjünk a tárgyra. Evekkel ezelőtt, műkedvelő színjátszókkal színpadra állítottad a Carrar asszony puskái című drámát, majd később színészekkel a Kölest a nyolcasoknak cimü kinai színdarabot. A két színpadra állitás példáján beszéljünk a rendezői munka fázisairól. Első kérdés: Mivel kezdjük? B. : Nyilvánvalóan azt szeretnéd hallani: a koncepcióval, ugye? A németek olyan szívesen szállnak le az égből a földre, ahogy Marx Is megállapította. A. : Nem. B. : De bizony. Ismered Brecht Egy munkásolvasó kérdései c. költeményét? így hangzik. A hétkapus Thébát vajon ki épitette? A könyvekben királyok neve áll. A kősziklát tán királyok vonszolták oda? S a százszor lerombolt Babylont Ki épitette százszor újra fel? És az aranyló Lima városában vajon hol laktak, akik építették? S amikor végre elkészült a Nagy Kinai Fal, Nyugodni hová tért a kőmives? A büszke Róma Diadalívvel van tele. Kik felett Aratott diadalt a sok Caesar? S vajon a hírneves Bizáncban Mindenki palotában élt? S még a legendás Atlantiszban is Azon az éjszakán, amikor mindent elnyelt a tenger- 68 -
