Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)
Dialektika a rendezői munkában
bejárat előtt. Ezen keresztül viharzik be, lobogó kabátban, Se ur, és egészen elöl, a bal szélen, meghajlik az üres bejárat előtt, mint a felkelő nap előtt. Rövid szünet után, erőteljes és gyors léptekkel megjelenik a helységparancs - nők. Megáll a szoba közepén és dühösen mutat a csapatparancsnokra, aki szorosan a katonája mellett áll, elöl a jobb sarokban. A megkorbácsolás a helyiség közepén történik, a jelenlevő kínaiak szeme láttára. A japán kis kézi korbáccsal üt, vadul és ugyanakkor demonstrati - van. A jelenlevők különféleképpen reagálnak az eseményekre. A csapatparancsnok egyenesen áll és nem minden rutin nélkül, lihegve tűri a korbácsütéseket. A polgármester, a partizánvezér, a kikiáltó a magas Íróasztal mögül, a jobb sarokból nézik a jelenetet. A polgármester átkarolja a két férfit: az ártatlanság szobra ő. Se ur háttal a közönségnek, a színpad elején áll, bal oldalt és mechanikus összerázkődásokkal nyugtázza az ütéseket: ismeri őket. A katona elöl a jobb sarokban maga elé mered: nagyon éhes. A japán vadul átkoződik; a csapatparancsnok és katonája - fejüket behúzva - vonszolják vissza a raktárba a köleszsákokat, amelyek már a kijárat előtt álltak. A helységparancsnok, tovább átkozódva és parancsot adva Se urnák, nagy sietve elhagyja a polgármesteri hivatalt. A beállítás mindnyájunkat elszórakoztatott. A kis felzárkózott csoportok, amelyeket eléggé szétosztva helyeztünk el az egész helyiségben, feltűnővé tették az ellentmondásokat: Japán - csapatparancsnok, Japán - áruló, Japán - partizánok. A megkorbácsolás is, a maga teljes nagyságában a helyiség közepén történik, mint valami eretnekégetés. A beállítás mulatságosan mutatta a japán gyors menekülését. Egy valami nem elégített ki bennünket: a jelenet vége. Mint amikor a cirkuszban hatalmas trombitazaj közepette bejelentenek valami nagy attrakciót és aztán egy ember átugrik egy szénakazalt, olyan ha - tástalanul tűnt el a mi gondosan felépített japánunk is. A jelenet - abbeli törekvésünkben, hogy "sietséget ábrázoljunk" - túl rövidre sikerült: hosszúnak hatott. A japánt ábrázoló színész az egyik próbán pantomimot rögtönzött. Ezt úgy, ahogy volt, átvettük: A csapatparancsnok és katonája visszacipelték a kölest a raktárba, mint valami égimeszelő állnak ismét a sarokban levő helyükön. Szünet. A helységparancsnok - egyedül áll a szoba közepén - ideges lesz: villámgyorsan pillant egyik emberről a másikra, mintha valamin rajta akarná kapni őket. Meghódított országban van. Kinek hihet? Bizonytalanul, vagyis rendkívül demonstrativan keresztülmegy az egész szobán: Se úrhoz lép, a polgármesterhez, a csapatparancsnokhoz. Mindegyiket élesen és mereven, tétovázva végigméri pillantásával. Váratlanul parancsot ad a távozásra és kilép a szobából. A - főképp a hosszú és lassú sétából álló - pantomim befejezte a jele- 6á -/
