Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)

Politikus színház

lekszUnk, akár színházat játszunk, akár a textíliák minőségét javítjuk - osztályharc.E nélkül a tartás és e nélkül a felismerés nélkül nem lehetséges nagy művészet.

"Az Ön véleménye szerint tehát - vetettük fel - a politika változatosabbá és gazdagabbá teszi a művészetet, és nem igaz, ahogy oly sokan vélekednek, hogy lesztlkiti azt?" "Nem - válaszolta Brecht - a művészet minden részletében - a szerelem ábrázolásában csak úgy, mint a közvetlen harcban - politikai munka, hogyan is válhatnék egyébként a mi hasznunkra, akik csakis a politikai harc következtében létezhetünk? A hasznot nem hajtó művészet nem művészet. Mi az ördög bírhatna rá minket, hogy olyan nagy kiállítású, sok pénzbe kerülő színdarabokat játsszunk, amelyek nem hajtanak politikai hasznot nekünk, vagyis nem hasznosíthatók abbeli törekvésünkben, hogy végre lakhatóvá tegyük a világot?"

Evek teltek el a kis beszélgetés óta. Brecht nézetét nagy győzelmek igazolják. Politikus tudomány, a maga szputnyikjaival, végérvényesen elvette a jóistentől az eget. Politikus termelés, kapitalisták nélkül, olyat alkotott, amit kapitalistákkal sosem értek el: válságnélküli gazdálkodást. Politikus művészet száguldottá körbe, a szputnyikokhoz hasonlóan, a világot és olyan uj emberi együttélési módról adott hirt, amilyenről a burzsoázia még álmodni sem merészelt: Solohovra, Visnyevszkijre, Brechtre, Sosztakovicsra gondolok. Nagy részvéttel tekintünk ma azokra, akik művészetnek tartják a használhatatlan szavak ritmikus összeillesztését, a vászonfelületek vegyszerekkel történő bepöttyözését, a makacs hangsorok kiigazítását. Olyanoknak tűnnek, mint az a férfi, aki kanalanként akarja kimerni az óceánt. Mi azonban legyőzzük az emberi társadalom óceánját, a marxizmus-leninizmus mindenható eszközeivel és azoknak az oldalán, akik egyedül tudnak mit kezdeni azzal a tudománnyal: a munkások és parasztok, a mában élő holnap oldalán.- 46 -