Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)
Politikus színház
embert jelenti. De éppen az emberi hajlam- és ösztönélet igazolja, hogy az ember a világ nagy megváltoztatűja: az ember, munka által, még a hajlamokat és ösztönöket is emberivé tette. Megszabadította őket a természet kötötte nyomástól és ami megmaradt belőlük, azt bevonta a termelésbe. Termékenynyé és ily módon termelhetővé alakította őket. A szaporodás állati ösztönét például - az öröm reakcióját váratlan színekre, hangokra stb. - művészi érzéssé dolgozta át. Az egykor természetes cselekvésekhez kötött ösztönöket oly mértékben csökkentette, hogy azok uj emberi tartalmakat szolgálhatnak: felismerési tevékenység szempontjából használja fel őket. A fajfenntartási és önfenntartási ösztön funkcióját az ember, munkája által, oly mértékben visszaszorította, hogy ezek ugyancsak produktívakká - változtatóvá és változóvá - válnak a kezében. Az embernek a magántulajdonért - egykor nagy társadalmi haladásért - vivott harcában, uj tar - talommal, fellelhetők ezeknek az ösztönöknek a maradványai: az állatnál az a rendeltetésük, hogy természetes védekezést nyújtsanak a változás ellen, itt a változás eszközeivé váltak. A nemi ösztön is - Freud játszótere - azt igazolja, hogy az emberi lény a természetes ösztönlény ellentéte. Mint redukált ösztön, már nem csak a párzási ösztönnel való közvetlen kapcsolatában lép fel. Önállósulhat, megváltoztatható. Szociális, morális, esztétikai motívumokhoz kapcsolódhat. Éppen ezen a téren mutatkozik meg - a költők elsavanyodnak ettől - minden emberi viselkedésben a társadalmi ember, aki, tevékenysége következtében a természet legszivősabb maradványát is emberivé teszi. Akinek a magatartása ezen a téren, elvileg, nem különbözik a gyárban tanusitott magatartástól. Magának a mélypszichológiának a megszületése is az ember egyetemes produktivitását igazolja, az emberét, aki maga hoz létre ilyesmit. Emberi munka teremtette a magántulajdont. Vele együtt létrehozta azt az önelidegenülést is, amely az embertől elidegenítette a saját hatalmát. Az önelidegenülés léptette fel az ember ellenébe azt az idegen természetet, amely keze tevékenységét időlegesen kivette a kezéből. Lényének megnyilvánulásait, mint valami rajta kívül létező lényt tüntette fel előtte. Ama mélypszichológia számára megmozdíthatatlan ösztönöket kináló "természet" nem más, mint az ember társadalmi tevékenysége, amely - tevékenysége következtében - elidegenült tőle. A barbárok azt kívánják bizonygatni számunkra, hogy az ember lénye a létért való biológiai küzdelemben rejlik. Természetes kiválogatással irtja ki a biológiai "emberfölötti" embert, a biológiai "fajfölötti" pedig a többi fajokat. Az ember lényege azonban éppen a produktiv élettevékenysége, amely a biológiai törvényeket jelentéktelenné teszi az emberek számára. Éppen biológiai alárendeltsége jelenti emberi fölényét. Az egzisztencializmus az ember lényét, tulajdonképpeni létét a "szabad egyén" létébe helyezi át. Szerinte az egyén csak akkor szabad, ha megszabadul a társadalomtól. Az egyén akkor jut el lényegéhez - létéhez -, ha külsőségeitől - produktiv tevékenységétől - belvilágiságához, kivételes állapothoz jut el, ott pedig abszolút legyen és megváltoztathatatlan. Ez a felmagasztalt "szabad egyén" azonban éppenséggel társadalmi tevékenységet fejez- 39 -\
