Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)
Politikus színház
természet törvényeivel követelik a nyomorhoz való alkalmazkodást. A következő oldalakon velük - az irőtől elidegenült Írókkal - perlekedünk majd. A kapitalizmusban az ember önelidegenülése olyan tárgyi hatalomra jut az emberek fölött, társadalmi jelenségek és intézmények olyan embergyülölően lépnek fel az ember ellenében, hogy az egyes termelők létét már csak társadalmi hatalom képes fenntartani. A munkásoknak, meztelen létük fenntartásához, közvetlen társadalmi rendszabályokra és szervezetekre van szükségük. De ha már egyszer rátértek az önvédelemre, a sztrájkra, az életjogaik elnyomása elleni harc az elnyomás ellen általában vívandó harccá válik számunkra. A munkások csak úgy szabadíthatják fel magukat, ha az egész emberiséget felszabadítják. Másrészről viszont, a társadalom csak akkor szabadulhat fel a kizsákmányolás alól, ha az az osztály, amely ezt a társadalmi hatalmat megteremteni képes, felszabadítja önmagát. A munkásosztály Ugye a humanizmus nagy ügyévé válik, a történelemnek mint a társadalmi ember történe - tének tudományos felismerésével kezdődik és a magántulajdon megszüntetésével, valamint az uj társadalomnak mint társadalmi emberi közösségnek a megalakulásával végződik. Ez a felismerés és ez a gyakorlat pedig a marxizmust jelenti és a szocialista forradalmat. 3 Az emberekre vonatkozó megfigyelés és leirás lényeges oldala - például a művészetben - az ember lényeges oldalának a megfigyelését és leírását jelenti. Az emberi lény felfedése nem más, mint a társadalmi tevékenység felfedése mindabban, ami az emberen megfigyelendő és Ieirandó. Másrészről viszont: csak ami megfigyelendő és leirhatő az emberen, tartalmazhatja az ember lényét. Emberi egyenlő azzal, amit emberek csináltak. A megfigyelés is, a leirás is produktiv élettevékenység, mindkettő emberi lényeget tartalmaz. Mégis, csak addig tartalmaz emberi lényeget, amig az emberi lény megfigyelését és leírását jelenti, vagyis: az embernek mint produktív, azaz társadalmi embernek a megfigyelését és leírását. Az efféle megfigyelés és leirás az embert és az emberi viszonyokat változőaknak, tehát az emberek által megváltoztathatőaknak mutatja. Művészi megfigyelés és leirás azonban csak akkor képesek az emberi produktivitás megmutatására, ha ők maguk is produktívak az emberek szempontjából. A művészet speciális produktivitása egyenlő az emberi produktivitás élvezetével. Hogyan lehet megfigyelni és leimi az emberi lényt? Ebben a kérdésben babiloni zűrzavar uralkodik és nemcsak polgári ideológusok körében. De ott elsősorban, minthogy az ember lényét illetően uralkodik zűrzavar. A tudatalattiság pszichológiája, a mélypszichológia - és művészeti partnerei, például a lelket sztenografáló Joyce - az ember lényét tudatalatti hajlaméletébe és természetes ösztönök cselekvéseibe helyezik át. Itt, az állatiban, vélik felismerni mindazt, ami - az önmaga számára befolyásolhatatlan -- 38 -
