Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)

A megfigyelés művészete

még egy tömeg kérdés várt megoldásra, az első adandó alkalmat kihasználva, egy órával az ebéd után, folytatni akartuk Brechttel a beszélgetést. Meglepetésünkre, anélkül, hogy meghallgatott volna bennünket, a Kommünről kezdett beszélni: az előbb nem naivul mondtuk el az első képek meséjét, hanem ironikusan. Vajon irónia és naivitás teljesen kizárják-e egymást? - kíséreltük meg előhozakodni kérdéseinkkel. Éppen a politikus színdarabok követelnek naiv ábrázolást, folytatta és elengedte füle mellett a mi kérdéseinket. A mese direkt módon mondandó el, nem pedig indirekten:

Mme Cabet, a varrónő, mint minden nap, ma is kokárdákat hoz a Nemzeti Gárda toborzóhelyiségébe - Jean, a fia, munkanélküli mozdonyvezető, visszautasitja egy testes ur megbízását - egy csoport nemzeti gárdista érkezik az erődök között vívott csatából és indul a városháza előtti tüntetésre - tapasztalniuk kell, hogy zsoldjukből már egy pohár borra is alig futja - a testes ur felháborodik a gárdistákon, akik hazafias harc közben a zsoldjukra gondolnak. Elmenekül - Mme Cabet-tói nem vették át a kokárdákat; a tönk szélén áll - Mme Cabet felfedezi a gárdisták között az albérlőjét, a sebesült François-t és követeli tőle a lakbérhátralékot stb.- 22 -