Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)

A megfigyelés művészete

zal foglalkozó embernek - és nemcsak elméleti szakembereknek - a szótárából teljesen hiányzik ez a sző. Hogyan akarnak valaha is méltó, értelmes, eleven színházat alkotni? Hiszen azok komolyan azt hiszik, hogy a művészetben naivitás nélkül is létezhetnek nagy szépségek. A naivság esztétikai kategória, a legkonkrétabb minden kategóriák között. "

Ismertük a "naiv'-' szót, Brecht a próbáin sokszor felkiabálta a színpadon dolgozó színészeknek. Ilyen általános összefüggésben azonban először hal - lőttük tőle. Hogyan képzeli el a naivság meghatározását? - kérdeztük. Láthatóan kényelmetlenül érintette az a gondolat, hogy valamit a levegőben határozzon meg. Csak példákat tud felhozni sikeres naiv ábrázolásokra, mondta, ahogy éppen eszébe jutnak. Feljegyeztem a kevés példát:

Naiv a Kommiin 3. jelenetének megváltoztatott története.

Naiv valamely színpadi alak megjelenése, ha azt mondhatjuk: éppen most jön ez és ez. Vagy éppen most történik ez és ez.

Naiv a történelmi események ábrázolása Brueghelnél, például az "Ikarusz lezuhanása".

A naiv ábrázolás ellentéte a naturalizmus.

Arra a kérdésre vajon a komikus helyzetek moliere-i ábrázolása naiv-e, Brecht nem tudott határozott választ adni. Meglepetésünkre, naiv vonásokat ismert el Hegel analitikus leírásaiban, de tagadta őket spekulativ voltukban. A naiv ábrázolás klasszikus példájaként a politikai irodalomban, megemlítette Lenin hegymászásra vonatkozó tanácsait. "A Kommiin előadásában effajta naivitásnak kell jelentkeznie."

Brecht olyan felfedezéseinek, mint a naivitásé, az oda nem tartozőság volt az előnyük. Sosem volt közvetlenül belátható hasznuk, mert először nyi - tott kapukat döngettek: Naivitás, hiszen az magátólértetődő! Csak később, a Kommiin színpadra állitása közben, csapódtak be az orrunk előtt azok a nyitott ajtók - újra ki kellett nyitni őket. Problematikus lett a naivitás.

Brecht ideális, azaz kényelmetlen tanító volt. Addig akadékoskodott magától értetődő dolgokon, kész megoldásokon, befejezett tényeken és hasonló megszokott jelenségeken, amig azok idővel kínossá váltak az ember számára. Eldobtuk és friss szemmel, meg kényelmetlenül szemléltük őket: problémákká csaptak át a magától értetődő dolgok, megoldások, befejezett tények.

"Naiv egész játékmódvállalkozásunk - tért rá Brecht színházunk kérdéseire -, előadásainkban a mesét mondjuk el, a direkt történetet. Artisztikum, eszmék kiugorhatnak e közben és ki is kell ugraniuk, a tulajdonképpeni ügy azonban valamilyen figyelemreméltó történés elmesélése." Közbevetettllk, hogy színdarabjainkban differenciált, részletező színházat alkotunk. Brecht véleménye szerint ez nem önmagát kizáró, hanem produktiv ellentmondás: "A differenciálatlan naivitás primitiv. " Egyébként, fűzte hozzá, nem differenciált lelki masszát mutatunk be, hanem az emberi magatartás differenciált megfi - gyeléseit. A pszichológia fogalmát ki kellene cserélni az emberismeret fogalmával, legalábbis a színpadon/

Gongütések hangzottak fel, mondat közben hagytuk félbe a beszélgetést: ebédidő volt. Az asztalnál Brecht mindenféléről beszélt, régen elfeledte az iménti beszélgetést. Tekintettel arra, hogy a naivitás kérdésével kapcsolatban- 21 -