Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

II. Brecht és a zene

azt kivánja az olvasótól, hogy a lehető legtökéletesebben és legpontosabban vegye tudomásul és rögzítse magában az elmondott szöveget és tényállást.

A költeményben a beszámoló látszólag a püspök diadalával végződik. Győzött az egyházi antropológia, a szabó szétzúzva fekszik, amint ezt a biblia megjósolta, mert hiszen az ember nem madár. A harangok megkondulnak, és 1592- ben a püspök az ulmiakkal egyetemben napirendre tér a dolog felett.

Ma azonban valóban a repülés legkülönbözőbb fajtáit ismerjük: a vitorlázórepülőtől a négymotoros repülőgépig, így hát a püspököt cáfolták meg, nem a szabót. A tegnapi látszólagos őrültség nagy, hősi előképnek bizonyult. A halott szabó történelmi személyiséggé válik, mig a püspök a bolond szerepébe szorul, akit megmosolyog az utókor. /Emlékezzünk rá, hogy Bertolt Brecht Galilei élete cimü müvében fontos jelenetek épültek ugyanerre a problémafelvetésre./

Emellett az egész költemény végig nyomatékosan megköveteli az olvasótól az elmesélt események biráló magyarázatát. A hiányzó harmadik versszakot neki kell pótolnia, nem a költőnek. A hallgatók úgyszólván "önkéntelenül" utánaköltötték. A költő elgondolása szerint ez nyilvánvaló bizonyítéka volt e költői technika helyességének. A további beszélgetés azután megpróbáltunk e tapasztalatok alapján betekintést nyerni a Kalendárium történeteinek szerepébe és funkciójába. Megállapítottuk, hogy ez a költészet is ugyanúgy a tudat fejlesztését szolgálja, mint Bertolt Brecht színdarabjai.

Újra meg újra felmerült a kifogás Brecht ellen, hogy az úgynevezett "song"-ok idegen testek drámái szerkezetében: szükségtelenek, a cselekménnyel alig függnek szervesen össze, sőt, inkább akadályozzák a tulajdonképpeni drámai cselekmény megértését.- 87 -