Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

II. Brecht és a zene

Fel is ment nyomba A magas templomtoronyba Hogy onnan majd lerepül.

A püspök famépnél hagyta:

Ennek csak jár a szája A szavát úgysem állja Az ember nem repül A madár repül egyedül, így szólt az almi püspök.

Lehet vagy nem lehet A szabót nem olyan fából faragták Uondták az ulmi emberek.

Micsoda hecc volt!

A szabó szárnya szétesett Zuhant egy szörnyű véreset S a templomtér kömény kövén Maradt csupán egy folt.

Ennek csak járt a szája De lám a szavát nem állja Az ember nem repül A madár repül egyedül így szólt az ulmi püspök.^®*

Nagy lett a csodálkozás és a derű, amikor a hallgatóknak látniok kellett,hogy az a "harmadik versszak", amelyet épp most meséltek el, egyáltalán nem létezik, hanem az olvasó önálló termékének tekintendő. Ehhez kapcsolódott egy beszélgetés Brecht szándékáról, amikor ezeket a költői "kalendáriumi történeteket" irta. Ha a költő a tanítás teljességére törekedett volna, úgy aligha jutott 7olna eszébe, hogy egy ilyen harmadik versszak "gyakorlati alkalmazásától" eltekintsen. De a közös megbeszélés során tisztázódott, hogy ez esetben lebecsülte volna az olvasót: mindent a szájába rágott volna, s nem bontakozhatott volna ki saját bíráló állásfoglalása. A költő egyszerűen csak- 86 -