Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

azt mondta: statisztikákkal bizonyítható, hogy ma több ember jár színházba, mint valaha. E mennyiségi emelkedésnek oda kellene vezetnie, hogy bizonyos igényeknek, amelyek sikeres előadásaink hatására támadnak, minőségi következményei is legyenek, ügy értem, hogy egyesek immár más operaelőadásokkal szemben is Igényeket és követelményeket támasztanának. Hiszen vannak, akik ezt meg is teszik, de még mindig nagyon kevesen. A többség számára, még ha spontán tapssal ki is fejezi tetszését, érdektelen marad a drámai és a kulináris opera közti megkülönböztetés. Nem vonnak le következtetéseket a különböző felfogásokból, amelyeket az egyik napon valamelyik operaházban és másnap a Komische Operben láttak.

Melchinger: A minőségi igény minden kiemelkedő megnyilvánulása egy- viszonylag kis réteghez kötődik. Meggyőződésem, hogy mindig csak kevesen lesznek, akik megértik, vagy csak sejtik is, hogy mi megy végbe az ön Zsuzsijában. Utópisztikusnak tartom, hogy a közönséget úgyszólván horizontálisan igyekezzünk megváltoztatni.A lényeg a vertikális szempont. Pontosabban az, hogy a szinházi élmény a vertikális sikon ismét lehetségessé váljék és egyes szerencsés estéken mindig megújuljon. A vertikális siku szinházi élmény egyesek élménye. És azt hiszem, hogy csak ez a lényeg: a hétköznapból kitörni akaró ember, aki este elmegy a színházba, a feje még tele gondokkal és problémákkal, és most hátradől székén és várja, hogy sötét legyen. Mi történik most? Minden megtörténhet vele. És az is lehet, hogy semmi sem történik.

Felsenstein: Még ha ön meg van is győződve arról, hogy a horizontális hatásnak, akár az emberi természetben, akár a körülményekben korlátái vannak, egy mégis bizonyos: a közönség körében egészében és hosszú távon mégis észrevehetően növekszik azoknak a száma, akik hajlandók egy, a kulinárisnál többet jelentő élményt befogadni, akik hagyják,- 73 -I

I