Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

néhány olyan is van, akik minden Shakespeare- vagy Schiller-előadásra elmennek, és ha az előadás jó, azt is többször megnézik.

MeIchinger: Shakespeare-nél és Schillernél, de egyébként Mozartnál is a műveltségi motívumoknak nem csekély szerepük van. On azonban éppen az ilyen motívumokat akarja kikapcsolni. Felejtsük el, amit tanultunk, ugye?

Felsenstein: Azt hiszi, a műveltség elég ok arra, hogy valakit a Hamlet vagy a Figaró többszöri megnézésére indítson?

Melchinger: Nem vagyok benne biztos, hogy ezt a mozzanatot kizárhatjuk-e.

Felsensteln: De hiszen sokkal' egyszerűbb az a magyarázat, hogy kevés darab van, amely úgy kielégítené a nagy színházi élmény iránti igényt, mint a Hamlet. vagy a Figaro. De emellett még valamit tartok szem előtt. Ebben a törzsközönségben van néhány olyan ember, aki máris kineveti a kulináris operát és időnkint éppen azért megy el oda, mert mulatni akar rajta. És ezek aztán azt mondják: ma operába megyünk. Ezzel szemben, ha hozzánk jönnek, azt mondják: ma színházba megyünk. Tehát ez az ostoba megkülönböztetés, amelynek értelmetlenségére ismételten rámutattam, hogy ti. operán és színházon két különböző dolgot értenek, olyan mélyen gyökerezik, hogy még fordított előjellel is ragaszkodnak hozzá. Hiszen ami itt olyan mélyen gyökerezik, az nem más, mint teljes és magától értetődő elfogadása annak, hogy a zenével kulináris célok érdekében visszaéljenek. Színházam egyik döntő feladatának tekintem, hogy a zenének ilyen kulináris félreértésétől ne csak tartózkodjam, hanem azt meg is akadályozzam.

Melchinger: A megakadályozás talán túl erős szó. Ha kinyitja a rádiót, azt hallja, hogy a zenei adások kilencven százalékát kulinárisán tálalják. És ide tartozik már- 68 -